|  |  | 
            
              
                |  
 |  |  |  
  Ingyen hirdetés
    | Pánik az operá/k/ban (Archívum)Ki finanszírozza a komolyzene legnívósabb eseményeit?
 
 |  
    | Szerző: Madary Orsolya2002. július 1. 12:55
 
 |  
    | 
              Bár a világ vezet? operaházaiban és fesztiváljain a  direktorok egyetlen centet sem fektettek be kockázatos amerikai börzespekulációkba, most mégis foghatják a fejüket. Ahogy intézményeik költségvetése a t?zsde zuhanásától függjön. Álmukban sem gondolták. Most mégis ez történt. Spekulált helyettük ugyanis legf?bb szponzoruk, a nemzetközi zenei élet legnagyobb mecénása, a hatvanegy éves, kubai születés? amerikai milliárdos, Alberto Vilar. Mégpedig rosszul. ”Az amerikai nagybácsi” - ahogy német és osztrák zenei körökben a zeneimádó milliárdost nevezték – a legutóbbi egy évben elvesztette vagyona egyhatodát, közel másfél milliárd dollárt. Azon vesztett, amin a hetvenes években nyert, a technológiai részvényeken. Vilarral most közösen sirathatja szubvenciójának egy részét a New York-i Metropolitan Opera /40 millió dollár/, a baden-badeni Festspielhaus /2 millió/, a milanói Scala /2 millió/, de a krach érinti a londoni Covent Gardent, Placido Domingo Los Angeles-i operaházát és nem kis mértékben a Salzburgi Ünnepi Játékokat is. Vilar, aki az elmúlt három évben több, mint 250 millió dollárt költött hobbijára, öt év alatt 7 millió dollárt igért a salzburgiaknak, meg öt millió eurót a Kis Fesztiválszinház átépítésére. Az új intendáns, Peter Ruzicka ennek megfelel?en impozánsra tervezte els? szezonját: parádés szereposztású Don Giovanni, Varázsfuvola és Turandot, valamint Wagner gála Placido Domingóval, nem is szólva az Akárki /Jedermann/ cím? Hoffmanstahl-darab új el?adásáról. Úgyhogy, ha lehet, fontosabb a pénz, mint valaha. Ám fizetési felszólítást küldeni a „kultúra jótev?jének”, mint valami közönséges adósnak mégsem lehet. Legföljebb csak elmélkedni azon: vajon hol kellene meghúzni a határát a büdzsében az állami- és a magánmecenatúra arányána? Bár vannak, - mint például  Franz Xaver Ohnesorg, a Berlini Fiharmonikusok intendánsa - akik bíznak Alberto Vilar „talpraállásában”, azt már mindenki érzi zenei berkekben, hogy az aranykornak vége. Ha Vilar feladja, akkor még egy ilyen „bolondot” nehéz lesz helyette találni.
 
 |  
    |  |  
    |  |  
    |  |  
    | Jelenleg 5 olvasó böngészik a Papiruszon |   | Fesztivál, rendezvény
Weboldal készítés |  |