Hirtelen hahotázó, gurgulázó nevetésre lettem figyelmes. Koromfekete emberke guggolt egy nagy fa alatt, és kezében olyan tárgyat tartott, melyre fizimiskája alapján sohasem gondoltam volna. Egy könyvet. És nevetett, nevetett... Irigykedni kezdtem. Óvatos léptekkel mögé lopóztam és elolvastam a borítót, Garaczi László Nevetnek az ördögök. "Itt valami nem stimmel" - szóltam, milyen könyv ez?

A feketeség rám meredt és széles mosollyal közölte: "Kötelez? olvasmány!" Hitetlenked? arcomat látva megragadta kezemet és elkezdett futni-szaladni velem. Alig tudtam követni az elsuhanó erd?ket, hegyeket. Csak egyszer lassítottunk egy nagy kapu el?tt, volt valami felirat is rajta, de csak az els? pár szót tudtam elolvasni. Ki itt belépsz... nagyjából ennyit. Egy sötét helyre kalauzolt ismeretlen Vergiliusom, és hirtelen, talán a legorrfacsaróbb szagokat ereget? szoba el?tt megállt. Intett. Beléptünk. Alig akartam hinni a szememnek. Iskolateremben voltunk. S?t, éppen egy felelés kell?s közepébe csöppentünk. 

"Garaczi László Nevetnek az ördögök cím? m?ve nem hétköznapi könyv" - mondta a kis Belzebúb. Munkájában több, igen sajátos írói eszközt hív segítségül az alkotó. A publicisztika udvari bolondját, a tárcát, az esszéizáló sziporkázásokat, és a naplóírók feljegyzésszer? töprengéseit. A könyv három fejezetében, a Tollasban, a Peron?rben és a Régid?kben ezeket az eszközöket bontja ki külön-külön a szerz?. Az összesen "47 bagatellt" tartalmazó könyv szinte minden sora parodizál, kifiguráz, nevetségessé tesz. Ilyen sorsra jutnak a sportélet nagyjai, a reklámok stílustalan hirdetései, a tömegzenekarok PVC Ladyjei, a tömegkultúra vakvágányai. Az író kifogyhatatlan ötletességgel és fantáziával döbbenti meg olvasóit, és nemegyszer kacagtató új információval is szolgál.

Szinte meg sem lep?dünk, amikor kiderül, hogy a Hófehérke életét megkímél? f?vadászt Ferinek hívják, hogy Lecsó a különleges futballista lábszagán dekázik, hogy Brahmsról már-már bebizonyosodik: kóbor macskákat kínoz halálra, azért hogy lekottázhassa utolsó hangjaikat. A könyv harmadik fejezetében a személyes emlékekkel tarkított kisesszéket olvasva, az elmaradhatatlan humormorzsákon túl, komoly mondanivalók is felfedezésre várnak. Irodalmi szempontból talán a Feri és a posztmodern cím? esszé a legnagyobbat puffanó alkotás, melyben a kultúra és irodalom végnapjait jósló víziókat teszi mulatságossá Garaczi.

Az írói tematikák megújuló történelmi érdekl?dését, a posztmodern utáni élet kérdéseit és a kulturális folytonosságot firtató szerz? az irodalmi élet eddig ismeretlen, emblematikus alakjait jelenít meg könyvében. A Feri egynek, Feri kett?nek, és Feri háromnak nevezett szerepl?k, képletesen a jelen írója az ?t értelmez? tanulmányíró és a jöv? tollforgatójának alakjai, a megújulásra és folytonosságra "ítéltetett" kultúrát, a "posztmodern trutyin túli" világot sejtetik az olvasó el?tt. A jelenkor cicaszékén csücsül?, fölfelé kacsintgató költ?knek, íróknak is üzen m?vében a szerz?: "Rossz világról jó könyvet írni annak az állításnak az álcája, hogy a világ mégsem rossz."

A kis Belzebúb itt abbahagyta feleletét és felnézett tanárára. Látszott rajta, hogy napestig tudná folytatni mondandóját. Nem bírtam tovább... Kirohantam a teremb?l. "Ez ugyanaz a m?, amit én is olvastam, mégis honnan a cím?" Hirtelen fuldokló nevetés ütötte meg a fülemet. Hófehér emberke guggolt egy nagy fa alatt és olvasott. Messzir?l világított könyvének címlapja: Garaczi László Nevetnek az angyalok. "Kötelez? olvasmány?" - kérdeztem. A kisember elképedt arccal bólintott. Szóval mindenkinek megvan a maga "garaczilacija"?

Vidáman indultam hazafelé, már a hó is olvadozott. Sík Sándor felejthetetlen sorai jutottak eszembe: "H?vös tócsavíz felett/ bólogató este lett/ tócsavízben ezer csillag/ Hunyorog./ Keréknyomból ezer szemmel/ Nevetnek az angyalok...

Garaczi László: Nevetnek az angyalok, Jelenkor kiadó, 2002.