?Az amerikai zenekarok többségét jellemz? gazdag és homogén hangzás helyett a magyar vendégegyüttest?l csillogó és áttetsz?, a hangszerek változatos színeit kiemel? játékot hallottunk. A fafúvósok figyelemre méltó élénkséggel és kifejez?er?vel, a rézfúvósok pedig - ahogy azt kell - férfiasan játszottak, míg a vonósok feszes, koncentrált el?adásmódja rendkívül tiszta, pontos hangzást eredményezett. Ez a hangzás részben valószín?leg Kocsis Zoltánnak köszönhet?, akinek leny?göz? zongorajátéka is hasonló elképzeléseket sejtet" - írja William Wellborn zongoram?vész, a San Franciscó-i Zeneakadémia tanára az egyik legrangosabb internetes zenekritikai lapban, a San Francisco Classical Voice-ban.
"A m?sor els? száma, Bartók Táncszvitje mindjárt alkalmat adott a fafúvósoknak kit?n? játékuk megcsillogtatására. Különösen tetszettek a fagottok és a klarinét - a zenészek szinte improvizatórikus könnyedséggel, ugyanakkor a ritmus tökéletes betartásával adták el? a szólókat. Kocsis és a zenekar az egész m? alatt érzékeltetni tudta a zenében rejl? ironikus humort csakúgy, mint a robusztusabb és népiesebb elemeket. Kocsis ritmuskezelése figyelemre méltó: egyszerre hajlékony és fegyelmezett. Feszes, ám ugyanakkor kifejez? mozdulataival úgy tudta tükrözni a váltakozó, rapszodikus hangulatokat, hogy közben egyszer sem veszítette szem el?l az egész m? szerkezetét, irányvonalát? - írja William Wellborn.
A zongoram?vész-kritikus így folytatta: ?Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenye alkalmat adott Kocsis f?zeneigazgatónak, hogy zongoristaként és karmesterként is megcsillogtassa képességeit - folytatja Wellborn. (?) Kocsis élénk és izgalmas, a romantikus túlzásoktól mentes értelmezést kínált, én magam például ritkán éreztem ennyire érthet?nek ezt a zenét. Öröm volt hallani a nyitó rész pontosan és átgondoltan strukturált el?adását. Nyoma sem volt retorikus fellengz?sségnek: helyette maradt a szokatlanul hatásos és intelligens megfogalmazás. (?) A végén a közönség felállva ünnepelt.?
Felkavaró, nagy magyar eposz cím? cikkében Chris Pasles, a Los Angeles Times kritikusa Bartók Concertójának el?adásáról azt írja, hogy a m? Kocsis és a Nemzeti Filharmonikusok kezében ?nemzeti eposszá lényegült át?. ?Kocsis kiegyensúlyozott vezénylése és a zenészek elkötelezett muzsikálása teremtette meg ezt a hatást. A gyors tempókkal és az öt tétel közötti szünetek minimálisra rövidítésével Kocsis egy pillanatra sem lankadó lendülettel játszatta zenekarát, már a m? els? ütemeit?l, a nagy veszély felismerését?l kezdve.?
Timothy Mangan Magyar zene tündökl? magyar el?adásban címmel jelentette meg kritikáját az Orange County Registerben. ?Izgalmas Kocsis pálcatechnikája és értelmezésmódja - írja a kritikus. Más zongoristából lett karmesterekre (most Vladimir Ashkenazy jut eszembe) emlékeztet abban, ahogy játszik a zenekarral, nem csak pálcáját lengeti el?ttük. A zenei folyamatot állandóan szoros kontroll alatt tartja, a frázisoknak és az azokat megtestesít? instrumentális hangzásoknak határozott kontúrokat ad. Kodály alábecsült Páva-variációi és egy rokon m?, Bartóktól a Concerto Kocsis értelmezésében egyszerre volt határozott és ésszer?, az els? hangtól az utolsóig megtervezett, tempójában pontosan formált, ugyanakkor olyan energiákkal telített, amire csak az az el?adó képes, akinek a m? a kisujjában van. A zenekar tökéletesen hajtotta végre a karmesteri utasításokat. (?) A közönség hatalmas tapssal fejezte ki tetszését? - teszi hozzá kritikája végén Timothy Mangan.
www.filharmonikusok.hu
