"Öt és fél éves koromban kezdtem hegedülni" - meséli a történelmi helyszínen Kokas Katalin. "Csellista szerettem volna lenni, hisz édesanyám is az volt. De Kaposváron, ahol éltünk, csak egyetlen csellótanár volt: az édesanyám. ? pedig kijelentette, nincs az a pénz, amiért engem tanítana. Utólag megértem ?t, nagyon makacs kislány voltam, nehezen kezelhet?. Hamar önállóvá kellett válnom, 9 évesen már Pécsett tanultam, 11 évesen pedig Pesten, a Zenem?vészeti Egyetem el?készít? osztályában. Egyedül közlekedtem, én osztottam be az id?met, amely f?leg gyakorlással telt. Ma a heged? mellett sokat brácsázom is - a hangja nagyon közel áll a csellóéhoz -, így a gyerekkori álmom részben teljesült!"

"Én is a cselló hangja mellett n?ttem fel, édesapám a Liszt Ferenc Kamarazenekarban játszott - veszi át a szót Kelemen Barnabás. - Talán ez az els? élmény, ami közös Katival! És a szolfézs. Tizenegy éves korunkban egy osztályba kerültünk, a szolfézs-órákon ismerkedtünk meg. Nem volt els? látásra szimpátia, s?t... Nem vettem jó néven, hogy Kati nem mindig tudta a leckét, azt se szerettem, amikor rózsaszín farmerben járt. És különben is: nekem a feketehajú lányok tetszettek, neki pedig sz?ke haja volt. Azt hiszem, neki szimpatikus lehettem, de tudom, hogy néhány tulajdonságomat ki nem állhatta. Ez persze régen volt..."

Gyerekkoruk óta életük a gyakorlás, a felkészülés, az új m?vek tanulása, a mesterkurzusokon való részvétel, és az állandó bizonyítás önmaguk és a világ el?tt: alkalmas vagyok a m?vész-pályára. Tagadhatatlan: mindketten kivételes tehetséggel áldattak meg. A kamaszkoruk nem telt görcsös igyekezettel, mégis tudták: gyakorlás nélkül nem megy! Az er?s akarat, és az elhivatottság hamar meghozta gyümölcsét: Kati már 11 évesen a Szombathelyi Koncz János Nemzetközi Heged?verseny els? helyezettje lett, kés?bb Csehszlovákiában, Ausztriában nyert értékes díjakat. Barnabás Japánban, Budapesten, Salzburgban, Finnországban, Brüsszelben versenyzett, nyert heged? versenyeket sorozatban.

2002. szeptembere egy életre emlékezetes marad mindkett?jük számára. Amikor Budapesten elkezd?dött a Szigeti József Nemzetközi Heged?verseny, amelyen Kati indult, akkor ült repül?re Barnabás, hogy Indianapolisban, a világ egyik legrangosabb versenyén vegyen részt.
"Korán kezdtem versenyezni, így elég természetesen tudok viselkedni - mondja Kati. - Azt képzelem, koncerten vagyok, és olyankor oldódik bennem a versenyzéssel járó stressz. Próbálok olyan hatást gyakorolni a zs?ritagokra, hogy - miután 40-50 játékost meghallgattak, könnyen felidézzék magukban: ki is az a Kokas Katalin. A dönt?ben, Bartók Heged?versenye alatt éreztem, ez a koncert az enyém! Csodálatos volt a gálaest, amikor versenygy?ztesként szólítottak a színpadra. Pedig nem sokat aludtam, mert közben zajlott Barnabás versenye Amerikában, amit az interneten hallgattam éjjel 2-3 óráig, feledve, hogy készülnöm kellene."

"Nálam kicsit romantikusabban történt az eredményhirdetés - emlékezik Barnabás. - Amikor mind a hat dönt?s eljátszotta a m?sorát, a zs?rielnök, Jimmy Laredo elegáns szállodájának halljában kellett várakoznunk. Éjfél felé felvezettek minket Laredo hatalmas lakosztályába, ahol ott ült a kilenc zs?ritag, két-három munkatársuk és a karmester, Michael Stern. Laredo kíméletes volt, és azonnal közölte, els? helyezett Kelemen Barnabás. Hogy mit csináltam? Engedélyt kértem, hogy bemehessek a hálószobába, mert csak ott volt telefon..."

2001-ben még nem sejtették, hogy mindketten versenygy?ztesek lesznek, így a 2002-es ?szi évadra több koncertet lekötöttek. Amerikából Belgiumba vezetett Barnabás útja, ahol már nem volt egyedül, hisz Kati a gálakoncertje után azonnal odarepült. Innen Finnország, Róma, Hollandia volt a koncertkörút egy-egy állomása, természetesen kettesben. Itthon csak egy-egy  riportokkal, felvételekkel zsúfolt napot töltöttek. "A barátaimat, szeretteimet úgy választom meg, hogy felnézhessek rájuk - vallja Kati. - Mindig fontos volt, hogy jobbak, tehetségesebbek legyenek nálam, olyanok, akik által én is több leszek, mert kapaszkodom utánuk. Nagyon-nagyon szeretek hegedülni, a színpadon állni, úgy érzem, enélkül nem is tudnék élni. De ha választanom kellene kett?nk között, azt mondanám, Barnabás legyen az, aki többet koncertezik". "Van még egy tényez? - mosolyog Barnabás -, családot szeretnénk, gyerekeket, és akkor Katira más terhek hárulnak. De azt hiszem, hogy aki egy Szigeti-versenyt megnyer, annak nevét megjegyzik, és könnyen visszatérhet a koncertpódiumra."