- Talán az ön munkájához volt a legnagyobb segítség, hogy a próbafolyamat el?tt három napot  a váci börtönben töltöttetek.

- Miért?

- Egyszer?en azt gondolom, ha valaki húsz évig van egyedül vagy más emberekkel összezárva egy börtöncellában, olyan hihetetlen fásultság kell, hogy úrrá legyen rajta, hogy a moral insaniti vonásait a legkönnyebb érzékelni és megfogni. Nem így van?

- De, lehet. Közben azért ebb?l mi majdhogynem semmit nem érzékeltünk, hiszen ?k a megszokott életritmusukból kiragadva találkoztak velünk. Speciális helyzetben . Egyfajta izgalmat okozott bennük jelenlétünk. Nyilván azért is vállalták a beszélgetést színészekkel, hogy egy kicsit megbojduljon az életük. Túl voltak akkor már mindenféle képz?m?vészeti
szakkörökön. Meg hát mi sem ipari kamerával néztük ?ket. Átváltoztatták a lelküket és hazudoztak. Biztos, hogy hazudoztak. Egy fiún látszott, hogy teljesen kész van. Nem volt vele szemkontaktus, remegett keze–lába. Nem azért, mert két hete került a börtönbe. Annak a folyamatnak láttuk egy részét , amikor emberi roncs válik bel?le. A többieknek viszonylag kifogástalan volt a modoruk. A négy ember közül három hivatásos b?nöz?, egy, az említett, pedig potenciális áldozat. Egy kicsit olyan helyzet ez, mint amikor az ember színész – rendez?vel dolgozik. Nagyjából érzed, mit akar, amikor fölüvölt vagy eljátszik valamit, miszerint neked azt kéne alakítani, de valójában le kell fordítanod a magad számára, hogy mit is akarhat mondani ? valójában. Tolmácséként kellett, hogy m?ködjön az agyunk.

- Mennyit adtak a szerephez?

- A szerephez magához semmit. A létezéshez adtak. Megéreztük annak a szagát, hogy milyen helyzetben lehetnek. Beleszagolhattunk ebbe a világba a kerítésen túlról.

- Bizonyos szempontból elkényeztetett színész. Nem csak azért, mert sok szerepet játszik, hanem azért is, mert több olyan rendez?vel dolgozik, aki nem a tradicionális k?színházi felfogást képviseli. Ez a rendezés, ez a darab mi újat hozott?

 - Az mindenképpen nagy újdonság volt, hogy kilenc hétig minden nap, megállás nélkül próbáltunk. Zavarba ejtett, hogy többre vagyunk használva, mint általában egy színész. Egyszer voltam eddig ennyire igénybe véve, amikor a Hamletet próbáltam. Akkor egy nagyon rossz Mészöly Dezs? fordítás került elém. Az a lobbi érvényesült a színházban, hogy azt kell játszani. Az els? három hetem elment azzal, hogy összevetettem a szöveget Arannyal, Shakespeare-rel. Majdnem meg?rültem, hogy milyen szövegeket kell nekem elmondani. Hozogattam vissza Aranyt, mindent, amit csak tudtam t?le. Ács Jani, a rendez? nem volt túl erélyes ebben. Közben elvesztem a dramaturgiai munkában, és színészként maradtam le.
Ez persze egészen más szituáció. A szövegalakításnál igazi csapatmunka alakult ki. Árpád néha igényelte is a beleszólásunkat, ha bizonytalan volt. Ez plusz segítette az összezártságot, a börtönbeli létet. Mivel a színpadon minden látszik, valószín?leg ez is rajtahagyta a lenyomatát az el?adáson.

- Mennyire voltak egymásra utalva Amperral alias Bertók Lajossal a színpadon?

- Valami hihetetlen boldogságot éreztem, hogy tizenvalahány év után összetalálkoztunk. Lehet?ség adódott, hogy egymás szemébe nézzünk, egymás arcába üvöltsünk mondatokat és átfogjuk egymás vállát a végén a tapsnál. Most ugyanez megtörtént a díjátadáson. De bevallom ?szintén, sokkal jobban örültem annak, hogy az el?adás díjat kapott. Összehasonlíthatatlanul jobban, mert ez közösségi munka, még akkor is, ha nem egyenrangúak a szerepek. Én egyébként Amper kapcsolatát a színészi munkában is sokkal és egyre er?sebbnek érzem Madonnával (Kovács Ferenccel), mint velem.

- Nehéz vagy könny? volt a moral insaniti szerepét eljátszani, azét, akinek szinte mindenki kiszolgáltatott?

- Két szobaparancsnok van a darabban, akikkel a többiek valamilyen szinten alárendeltségi viszonyban vannak: Borotva, Madonna „tulajdonosa” és én. Egy kialakult rend fenntartása okozott inkább nehézséget nekem. Folyamatos lázongásról szól az el?adás. Az okozott nehézséget, hogy milyen eszközökkel tudok ura lenni a helyzeteknek. Mert néha nem ad rá a szöveg instrukciókat.

- Mennyi a rögtönzés a darabban?

- Most már kevés. Van gerince az el?adásnak és mindenki tudja, merrefelé állnak a csontok.

- Ehhez segítettek a váci beszélgetések?

- Nem. Nagyon az elején voltunk ehhez lent. Egy-két praktikus dolgot tudtunk megkérdezni a darabról. A „köcsög”-vonalról például mélyen hallgattak.

- Vagyis a börtönön belüli prostituáltakról, prostituálódásról.

- Néha azt mondták, hogy igen, a szomszéd szobában mintha lenne ilyesmi. Abszolút tabu téma náluk. Inkább az életükr?l beszélgettünk, és figyeltük az embereket.

-  A B?n és b?nh?dést hányszor olvasta?

- Kétszer.

- Ez a szerepalakításban mennyire volt el?ny és mennyire hátrány?

- Mindenképpen segített elhelyezni Porfirijt is és Szvidrigajlovot is. Ez persze mindössze három jelenet, a szerepem terjedelemben kis százaléka.

- Csak azért kérdeztem, mert a Dosztojevszkij-szöveg kicsit ellene tart az el?adás naturalizmusának. Ezt a naturalizmust viszont nem hagyják, ön sem hagyja eluralkodni.

- A szerepl?k is színházi el?adásra készülnek.

- Vagyis a stilizáció eleve jelen van?

- Igen. Másrészt ott fantasztikus a történet, ahol a Dosztojevszkij - szöveg összeér a börtönléttel.
Nagy bizonytalanság volt bennünk még akkor is, amikor el?ször beültek a néz?k. Mégiscsak  kilenc b?nöz?r?l van szó. Éppen arról beszélgettünk, hogy ki lesz itt szimpatikus?
Két kivétellel az emberek legsötétebbjei ?k, hiszen öltek. A színház, a görög dramaturgia szenvedéstörténet. Arról szól, hogy kiválasztunk egy h?st, az ? problémáival szembesülünk, átéljük azokat… Aztán annyi pozitív visszajelzést kaptunk! Azzal együtt, hogy széles amplitúdón mozognak, nagyon széls?ségesek az el?adások, amelyek létrejönnek. Nem lehet folyamatosan fenntartani azt a légkört, amelyet valójában mi találtunk ki.
De szinte mindenki elismert minket, aki látta. Attól viszont nagyon félek, hogy levisszük Vácra az el?adást. Van bennem egy kétely: lehet, hogy sokkal keményebben élik meg ?k ezt az egészet.

- Majd kiderül. ?sszel beszélgetünk.

- Majd kiderül.

Pál Melinda 

László Zsolt és Bertók Lajos párosa kapta a legjobb férfi f?szerepl? díját az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón. (Dosztojevszkij-Sopsits: B?n és b?nh?dés a rácsok mögött, Budapesti Kamaraszínház)