- Egyszer csak rájött, hogy mégis az irodalom és a színház érdekli?

- Megnéztem az Egy ?rült naplóját Darvas Ivánnal, s ez múlhatatlan benyomást tett rám. Szerintem ötvenszer láttam. Akkoriban kívülr?l tudtam.

- Azóta viszont különböz? vidéki színházakban, majd Budapesten is egyre több darabnak volt a dramaturgja. Tudja egyáltalán, hánynak?

- Fogalmam sincs. Tavaly volt 25 éve, hogy elkezdtem a színházi pályafutásomat.

- De miközben ma is er?s szálak kötik teátrumokhoz, mégis váltott, s?t: a könyvkiadás legválságosabb periódusában, a 90-es évek közepén vállalta el a Magvet?t.

- El?ször kapásból nemet mondtam, majd második nekifutásra úgy gondoltam: van már lakásom, autóm, a családommal normálisan élünk, ezt még megpróbálom.

- És nem ment rá a lakása, az autója, a házassága...

- Arra azért nem számítottam, hogy a tartalékaim ilyen hamar elolvadnak. A tulajdonosok szerencsére nem azt várták és várják t?lünk, hogy busás hasznot hozó kiadó legyünk, amit értékeket megjelentet? könyves m?helyként soha nem tudtunk volna teljesíteni. Az volt a megállapodás, hogy a Magvet? presztízsét fönntartva szabad kezet kapok a gazdasági lehet?ségek határain belül. Id?közben megváltozott a tulajdonosi szerkezet, 2000. január 1-je óta a Magvet? a Líra és Lant része, de a koncepció azóta se változott.

- Valami titoknak kell itt lennie. Hiszen a két nagy, valahai állami irodalmi kiadó közül a Szépirodalmi kimúlt, a Magvet? él és virul.
 
- A tévések szokták emlegetni Vitray Tamást, aki szerint a siker titka 80% szerencse, 20% tehetség. Nem tudom, nálunk milyen arányokról lehet szó, de komoly szerepet játszott a szerencse abban, hogy a Magvet?nek sikerült talpra állnia, majd látványos sikereket aratnia. A legalapvet?bb a nyolcf?s kis csapat odaadó, az önkíméletet sem ismer?, áldozatkész munkája. Illetve örökös tagnak kell neveznünk Pintér Józsefet, aki a könyveinket tervezi.

- Amikor átvette a kiadót, néhány Magvet?-szerz?t?l is megváltak. Akadtak köztük jó írók.

- A túlélésre kellett összpontosítanunk, s ezért minél el?bb ki kellett alakítanunk az arculatunkat. Tehát csak néhány szerz?re korlátozhattuk azt a kört, amelynek a kiadását vállaljuk.

- Végül is jó szimatuk volt, beváltak a választásaik.

- De ehhez hozzátartozik az is, hogy sikerült összeállítanunk azon, állandóan kiadható könyvek listáját, amelyb?l a kiadónak élnie kell. Csak az újakból ugyanis nem lehet megélni. Kell egy biztos bázis, különösen mert mi üzleti szemmel nézve nagyon kicsik vagyunk. Nálunk ezt a hátteret például Csáth Géza, Szerb Antal, Márquez m?vei adják.

- És ebben mi volt a szerencse?

- Rögtön, amikor elkezdtem itt a m?ködésemet, volt két olyan könyv, amely bombasikernek bizonyult, és kicsi könyv. Ez nagy szerencse volt.

- Mi az, hogy kicsi könyv?

- Nem 600 oldalas regény, hanem vékony kötet. Az egyik a Szerelemr?l és más démonokról cím? Márquez-könyv, a másik az Egy n? Esterházy Pétert?l. Számomra nyilvánvaló volt, hogy emelnünk kell a könyvek árát, mert különben lehúzhatjuk a rolót. Annyira nyomottak voltak akkor még mindig a könyvárak, miközben már drasztikusan n?ttek a papírárak, a nyomdai költségek. Azt nem tudtuk, hol a lélektani határ, amelynél az olvasói vágyat nem taglózza le az ár. De úgy véltük, egy 600 oldalas és egy 200 oldalas könyvnél a lélektani határ lényegében ugyanott van.

- Mert az egy könyv?

- Az a kérdés, hogy hajlandó-e az olvasó kiadni egy könyvért 1000 forintot, vagy nem. Viszont ha mindenképpen árat kell emelnünk, akkor jobb, ha a nyomdaköltség nem magas, tehát vékonyabb könyvekkel kezdjük föltornázni az árat.

- De akkoriban megjelent ismét Esterházy Pétert?l a Bevezetés a szépirodalomba, amely viszont jó vastag.

- Nem is kerülhetett rentábilis áron forgalomba. Ám fontosnak tartottam, hogy kapható legyen. Aztán szerencsénk volt azzal is, hogy a támogatást osztó alapítványok, akkor még a Soros is, a Magyar Könyv Alapítvány, az NKA gyorsan respektálták a törekvéseinket.

/A fotókat készítette: Dobó László/

- 1997-ben, amikor megjelent Závada Pál regénye, a Jadviga párnája, akkor az ünnepi könyvhéten, a Vörösmarty téren plakátok hirdették a Magvet? újdonságait. Akkor azt mondta: bármennyire sz?kösen, pontosan kicentizett költségvetésb?l m?ködik is egy értékeket megjelentet? kiadó, kell pénzt szorítani a reklámra, mert másképp nem jutnak el a könyvek azokhoz, akiknek íródtak. Azóta már mások is készítenek plakátokat...

- Tény, hogy akkor a Jadviga párnájára sokkal többet áldoztunk, mint amennyit a lehet?ségeink, a józan számítás szerint lehetett. De annyira bíztunk a könyvben, hogy az már beépült a józanságunkba. Igaz, ekkora sikerre talán így se számítottunk. A regény már 70 ezer fölötti eladott példánynál tart.

- Ez azért is hatalmas eredmény, mert a Jadviga párnája a rendszerváltás után az els? olyan bestseller volt, amely nem médiasztár kötete, hanem regény.

- Pikáns témájú ugyan, de irodalom. A többi meg szép lassan épült. Szerencsére nem tévedtünk a szerz?inkkel, akik magas színvonalat képviselnek, és sok esetben a közönség számára is vonzóvá tudtak válni.

- Állítólag néhány éve azt találta mondani, hogy szakkönyvkiadó, hiszen sz?k rétegnek szóló szakkönyveket ad ki: kortárs magyar regényeket.

- Ezt ma is így gondolom. A valódi szépirodalom aránya a teljes éves könyvpiaci forgalomban 3-5 %-a. A kortárs magyar m?veket általában nehéz eladni, bár most talán valamivel könnyebb. A Magvet? nem panaszkodhat, mi adjuk ki Esterházy, Závada, Kertész Imre m?veit.

- Ne szerénykedjen, itt kiugró példányszámokról van szó. Amikor regényeknél 2-3 ezres, versesköteteknél néhány százas példányszámokról beszélünk, a Magvet?nél Esterházy Péter Harmonia caelestise is túljutott már a 70 ezren, a Javított kiadás a 20 ezren, s itt történt meg az a csoda, hogy Varró Dániel - egy els?kötetes költ?! - Bögre azúr cím? könyve már 5 ezer példánynál tart. Ezekhez a kiemelked? irodalmi sikerekhez jött Kertész Imre Nobel-díja.

- Bevallom, ahogy említi Kertész Imrét, még most is meghat ez a díj. Az is, ha arra gondolok, hogy rengetegen ácsorogtak órákon át, hogy dedikációt kaphassanak Kertész Imrét?l. Volt, amikor valaki kérdezett t?lem valamit, s nem tudtam válaszolni, mert a sírás fojtogatott, amint ott ültem Imre mellett. De ez a Nobel-díj az egész magyar könyvkiadás szempontjából óriási dolog, már csak azért is, mert évek óta nem ünnepeltek ilyen egyöntet?en, nem fogadtak szerte Európában ekkora szeretettel irodalmi Nobel-díjast. 

- Mit jelent az els? magyar Nobel-díjas író magyar kiadójának lenni? Nem az örömre gondolok. Inkább arra: hogyan tovább?

- Erre nem volt id?m gondolni, szinte éjjel-nappal dolgozunk a díj októberi közzététele óta. A Sorstalanságnál már túl vagyunk 210 ezer eladott példányon. A december 10-i díjátadásra elkészült a díszkiadás: a három regény megjelent 5000 példányban, b?rkötésben. Közben 11-én már kapható volt a Stockholmi beszéd. Készültünk a karácsony el?tti téli könyvvásárra, például Orbán Ottó emlékére az utolsó 22 versb?l készítettünk egy szép emlékkötetet, utánnyomtuk a Márquez-köteteket, szóval, megy az ipar. 

- Kertész Imrét már ön hívta a kiadóhoz?

- Amikor elvállaltam a Magvet? vezetését, Kertész Imre más kiadóval állt szerz?désben. Én viszont rendkívül fontosnak tartottam, hogy ? a szerz?ink között legyen, s a Sorstalanságot kiadhassuk. Egyébként az irodalmi körökben, egyetemeken igenis jól ismerték a m?veit. Tartottak róla szemináriumot, szakdolgozatok születtek az életm?vér?l, csak nem volt benne pörg?, színes, szagos, médiás világban. Most talán kicsit több figyelem jut más kortárs íróknak is. Eddig is igyekeztünk, hogy a világban tudjanak ezekr?l a könyvekr?l, de ez lényegében azt jelenti, hogy az ember lavórral hordja a vizet a tengerbe, hiszen annyi könyv van szerte a világon. Így is voltak szép sikereink. Most azonban sokkal jobbak az esélyeink. Talán a közönség érdekl?dését is föl lehet kelteni, biztos, hogy n? az ázsiónk az olvasók és a keresked?k szemében is.

- Ez mind csupa jó dolog.

- De néha arra gondolok: szerencse, hogy mostanában ilyen s?r? az életünk a kiadónál. Így nincs id?m arra gondolni: vajon nem álom-e ez az egész?