Nurejev otthona - már disszidálása után - a londoni Royal Ballet volt, de számtalanszor fellépett Párizsban is, hiszen 1983 és 1989 között az ottani opera balettigazgatója volt. Emellett tucatnyi m?vet koreografált a Palais Garnier számára. Párizsban halt meg, és ott is van eltemetve. S emlékét a társulat és a közönség talán itt ?rzi leghívebben. Mint Hugues Gall, a Párizsi Nemzeti Opera igazgatója mondja: "Nurejev halála óta nincs nap, hogy valaki ne említené a nevét egy próbán vagy el?adáson, hogy munkásságát, tanácsait ne idéznénk föl, akár egy új balettlépés betanításakor is - Nurejev a hivatkozási alap, akihez minden pillanatban visszatérünk".

A hétf?i gálael?adás Nurejev azon koreográfiáit idézte, amelyeket a párizsi Opera számára alkotott, el?sorban a Diótör?t, a Don Quijotét, a Romeo és Júliát, a Hamupip?két, a Hattyúk tavát és természetesen a Bajadért. Számos olyan táncm?vész is fellépett az el?adáson, akik annak idején Nurejev partnerei voltak, például Elisabeth Platel, Isabelle Guérin vagy Monique Loudieres.

A gála pompája és ragyogása tükrözte azt a fontosságot, amelyet a párizsi Opera mindmáig Nurejevnek tulajdonít: a 11 koreográfiájából egy-egy részletet bemutató el?adás - a balettiskolásoktól kezdve a teljes társulat részvételével - 250 táncos bevonulásával kezd?dött, akik a közönség között lépkedtek végig Berlioz A trójaiak cím? operájának zenéjére, miközben a színpadra egy hatalmas Nurejev portré ereszkedett le a magasból. S bár a fotót kés?bb felvonták, akik ott voltak az el?adáson, állítják, Nurejev szellemisége végig betöltötte a színpadot.