 |
|
|
|
 |
 |
Aki a... mib?l is él? (Archívum)
Beszélgetés Tarr Máriával, a Madách Színház súgójával
|
| Szerző: Albert Mária
2003. január 23. 13:28
|
|
- Milyen volt korábban, és milyen ma az Ön helyzete?
- Éppen olyan, mint bárki másnak - helyt kell állni, akármilyen körülmények között. Igazgatók jönnek-mennek, változott a rendszer, ám súgónak megmaradni egy színházban mindig kihívást jelent? feladat, s az elmúlt 45 év alatt volt id?m kivívni az engem illet? elismerést. Politikával nem tör?döm, mert számomra nem az a lényeg, hogy éppen ki és mit irányít, hanem hogy megbecsüljék a munkámat.
- Úgy gondolja, hogy súgónak lenni ugyanazt jelenti 2003-ban, mint ezel?tt negyven évvel?
- Természetesen nem. Nincsenek színész-óriások, más rendez?i koncepció vezényel, és más a közönség is. A kultúra jelen van, fontos - kulturális szokásaink azonban mer?ben mások. Az emberek ugyanúgy eljárnak színházba, ám nem érdekl?dnek a komoly mondanivalót tartalmazó darabok iránt. Elmúltak azok az id?k, amikor például Süt? András Csillag a máglyán cím? darabját száz teltházas el?adás után vettük le a repertoárról. Mindez az én munkámat nem befolyásolja, de bánom.
- Osztrovszkij Az erd? cím? darabjában szerepel két komikus vándorszínész, akik régóta nem kaptak semmiféle munkát, mert a tragikus színészekre van szükség. Az egyik azt mondja: Meglátod, mi is úgy végezzük, a végén súgó lesz bel?lünk!" Mennyire elismert szakma ez manapság?
- Régebben valóban megesett, hogy kiöregedett vagy szerephez nem jutó, f?ként komikus színészek elmentek súgónak. ?k ezt minden bizonnyal tragédiának fogták fel, hiszen a színpad után lemenni egy lyukba, ahol senki nem figyel rájuk a saját kollegáikon kívül, nem éppen hálás feladat. Ma azonban már nincs ilyen. Tényleg megbecsülik a munkánkat, az el?adás létrejöttének ugyanúgy részesei vagyunk. Végre el?mászhattunk a "lyukból" is.
- Hogyan lett Önb?l súgó?
- Érettségi után könyvtárosként akartam elhelyezkedni. Férjem díszlettervez? volt Békéscsabán, ám az ottani könyvtárban nem volt hely. Így az összes többi színészfeleséghez hasonlóan én is nap mint nap a színházban csellengtem. Volt ott ugyan egy súgó, ám mivel gyakran tartottak tájel?adásokat, én követtem a társulatot.
- Miért nem inkább színészn? lett?
- A színházat imádom, az irodalmat imádom, eljátszottam a gondolattal, de mivel semmit nem szerettem volna középszer?en csinálni, középszer? színészn? sem akartam lenni. Van abból épp elég.
- Mit?l nem középszer? egy súgó?
- Attól, hogy a színpaddal együtt érez és él. Képes beleélni magát az összes szerepbe és egyenként a színészek b?rébe egyaránt. Felveszi az el?adás ritmusát, s hamarabb tudja, hogy mikor fog felejteni a színész, mint ? maga. Tolnay Klári mondta egyszer nekem, hogy Mari, te ugyanolyan m?vész vagy, mint mi, miután megéreztem, hogy melyik szó nem fog eszébe jutni a mondandója közben.
- M?vésznek érzi magát?
- Ezt is, mint minden mást lehet m?vészi szinten folytatni. Én azonban azt szoktam mondani, hogy egy szerep megjelenítése egy szülési folyamat, és én vagyok a bábaasszony. Segítek létrehozni a figurát.
- Hány "figura" van jelenleg a fejében?
- Nagyon sok, de próbálom ?ket akarattal törölni az emlékeimb?l. Igyekszem csak az éppen aktuálisakat benne tartani, mindez 69 évesen nem rossz teljesítmény. Gyakran mondogatom a szöveget bevásárlás közben, néha még álmomban is el?jönnek egyes részletek. Egyik éjjel a férjem szendergett mellettem, majd arra ébredt, hogy valaki a vállát rángatva azt kiabálja felette: "Felnyerített, és elrohant a szultán". A Csendháborút próbáltuk éppen.
- Honnan tudja, hogy a színész elfelejtette a szövegét?
- Megrezzen a leveg?, másként néz, megjelenik a szinte észrevehetetlen bizonytalanság fénye a szemében, és másként rezdül a válla.
- Honnan tudja, ha színész nem felejtette el a szövegét, hanem a szokásosnál tovább tart szünetet?
- Másképpen szól a csend. Egyébként nem tudom, hanem érzem és meglátom. Ezért vagyok jó, ezért számítanak rám. Tudják, ha én súgok, baj nem lehet.
- Soha nem került kilátástalan szituációba?
- A Stuart Máriát játszottuk Székesfehérváron, a tárgyalási jelenetnél tartottunk. Erzsébetet Almási Éva játszotta, Stuart Máriát Piros Ildikó, az ?t véd? színész azonban nem ért le a színpadra id?ben. Sejtelmem sem volt, ebb?l hogyan mászunk ki. Gyorsan végigpörgött el?ttem a szöveg, tudtam, hogy ha ugrunk, és kihagyjuk a véd? szövegét, abból baj lesz. Vészhelyzetben azt szoktam tenni, hogy gyorsan átfutom a párbeszédet. A darab további menete és egysége szempontjából fontos szöveget lesúgom a jelen lév? színésznek, majd ugrunk, és folytatjuk úgy, hogy a cselekmény ne szakadjon meg. Ebben az esetben tudtam, hogy nem jó ötlet átugrani az egész véd?beszédet, viszont nem volt jobb ötletem. Aminek persze az lett a következménye, hogy szegény Stuart Máriát tíz perccel hamarabb fejezték le. Tíz perccel korábban értünk haza... |
| |
| |
 |
|
Jelenleg 1 olvasó böngészik a Papiruszon |
Ingyen hirdetés | Fesztivál, rendezvény
Weboldal készítés
|
 |
