Szenved?, magányos ember volt és merész író. Neve egyetlen irányzathoz sem köthet?, hiszen minden újat magáévá tett és kipróbált. Els? regénye, A vörös szoba (1879),  a naturalizmusra jellemz? szókimondó módon gúnyolta a kor társadalmi viszonyait. Történelmi drámái a romantika jegyében születtek, de mindig a kortársakra jellemz? aktuális problémákat világították meg. Szocialista nézeteir?l tanúskodik az Utópiák a valóságban (1885) cím? novelláskötete. A századforduló táján pedig az okkultizmus, alkímia, misztika és buddhizmus foglalkoztatták, ezt bizonyítják önvallomásai, az Inferno (1897) és a Legendák (1898).

Siri von Essen, az els? feleség

Élete mindig szoros összefüggésben állt munkáival. Zavaros családi háttér - anyja cselédként szolgált kocsmáros apjánál, zaklatott fiatalkori évek - mostohaanyját gy?lölte, az uppsalai egyetemr?l kitiltották - mindez megindokolja, hogy társadalmi m?veinek hangvétele miért alapvet?en keser?. Három sikertelen házassága talán végletes, széls?séges n?gy?löletére is magyarázattal szolgál. Abban a korban, amikor a haladó szellem? értelmiségiek, köztük ellenlábasa, Ibsen is, a feminizmus mellett álltak ki, Strindberg megvet?en nyilatkozott a gyengébb nemr?l. Két, szinte pillanatok alatt híressé - és hírhedtté - vált drámája, a Júlia kisasszony (1888) és a Haláltánc (1901) a férfi-n? kapcsolat cs?djét illusztrálja, a szerelem érzésének hitelét vonja kétségbe.

A nemek élet-halál harcot vívnak - és minden alkalommal a n?k szörnyetegek, míg a férfiak áldozatok. Strindberg izzó gy?lölettel ír a képzelete teremtette asszonyokról. Írásait gyakorta kísérte botrány, a kritikusok véleménye soha nem volt egyöntet?. Nem tudtak hozzá viszonyulni, messze kora el?tt járt - de mindig, mindenkor nagy hatást tudott elérni. M?veinek érzelmi töltete, gondolati mélysége a mai olvasó számára ugyanolyan hiteles, mint száz évvel ezel?tt.