Vladimir Nabokov emigráns orosz író els? angol nyelven írott regénye a Sebastian Knight valódi élete, 1938-ból. Az elbeszél? egy életrajzírót testesít meg a történetben, akinek küldetése, hogy összeállítsa féltestvérének, egy emigráns orosz írónak a monográfiáját, aki el?ször tétován, aztán annál sikeresebben próbálkozott angol nyelv? regények írásával, amelyek sokszor önéletrajzi ihletés?ek? Nabokov sajátosan fanyar humora, öniróniája már az írás els? oldalain felsejlik, és végigkíséri a történet egész, többé-kevésbé lineáris vonalvezetését.
A nyomozás természetes velejárója, hogy egy témának akár több variációját is végig kell játszani, mire rátalálunk az igazira - ez sokszor vezet komikus és groteszk élethelyzetekhez: h?sünk lelkesedésében habozás nélkül feltárja küldetését mindenkinek, akit?l Sebastian Knight fel?l érdekl?dik, és naivsága gyakran vezeti zsákutcába. Tökfilkó monográfusok által félremagyarázott eseményekr?l kell lehántani a koholmány kérgét. Ravasz és játékos kedv? hölgyek mesélnek el teljesen kitalált történeteket, vagy más nevében tárják fel saját szerelmi kalandjaikat. A fikciók néha úgy megkeverik Knight életének már-már sorba rendezett fejezeteteit, hogy az inkább hasonlít egy kusza matematikai képlethez, semmint világos, nyomon követhet? életvonalhoz.
Nabokov - bár nagyon nehezen, jó két évtized alatt tudta csak megnyerni választott hazájának, Amerikának az elismerését - stílusát végül épp azért szerették meg az olvasók, amiért kezdetben idegenkedtek t?le. Játékra hajlamos írói kedve ugyanis szeret tévutakra vezetni, feladványokat, találós kérdéseket adni az olvasónak, mígnem végül mindig kézen fogja, és kivezeti az egyetlen megnyugtató ösvényen. Nem csoda, hogy az intellektuális alkatú író szenvedélyes sakkjátékos volt, és a kockatábla motívumaira szinte valamennyi írásában b?ven akad utalás.
Sakkjátszmához hasonló stratégiai feladatnak t?nik Sebastian Knight életének kibontása is, ám egy m?vész tökéletes megértéséhez rendkívüli érzékenységre is szükség van: szerelmeinek felfejtéséhez, érzelmi életének megértéséhez, az emigráció okozta magány átéléséhez; és a mindezek nyomán szület? irodalmi életm? egy-egy párhuzamos motívumának felcsillantásához. És bár az életrajz megírásának története során alig tesz említést az elbeszél? saját magáról, végül a szürke eminenciás is legalább akkora formam?vésznek bizonyul, mint írásának tárgya. Itt-ott lírai hangvétel? leírásai a m?vészi próza példái. Szinte Nabokov az egyetlen intellektuális beállítottságú író, aki ilyen érzékenyen és er?teljesen mutatja meg az apró részletekben rejt?z? tündéri szépséget.
Nabokov nevét, ha máshonnan nem, hát majdnem mindenki jól ismeri legsikeresebb regénye, az 1955-ös Lolita alapján. Nemrég újabb film is készült a 13 éves bakfisról, akinek kisugárzása szerelmi ?rületbe hajszol egy meglett tanárembert. A könyv sikerére jellemz?, hogy még a popsztár Sting is emlegeti egyik slágerében. Nabokov prózája azonban már sokkal korábban kialakult, és az 1938-as Sebastian Knight valódi élete is briliáns példája az író stílusának, mely precíz és esztétizáló egyszerre.
(Európa Könyvkiadó, 2002., 192 oldal, kemény kötés; bolti ár: 1500 Ft.)