Ziggy Stardusttól a sikkes popénekesig minden kaméleonok mestere David Bowie, amúgy a poszt-Beatles korszak legbefolyásosabb rock-el?adója. Állítólag még az angol punkot is ? indította el: a Sex Pistols azzal az er?sít?vel kezdte színpadi pályafutását, amelyet Bowie használt az utolsó Ziggy-show alkalmával 1973-ban. Hihet?en hangzik a történet, talán még igaz is.

Amerikában - bár nem kapkodtak a lemezeiért - csak "a kultikus jelent?ség? angol énekes"-ként emlegették (néhányan), egészen az 1983-as Let`s Dance albumig, amely aztán szupersztárrá emelte Bowie-t - utólag bevallotta, hogy pusztán aljas pénzszerzési céllal írta. Számtalan rockesztéta szerint Bowie a legnagyobb hatást nem is zenéjével gyakorolta a világra: lényének beskatulyázhatatlansága varázsolja el az eltér? m?fajok rajongóit.

Bowie sokkal inkább színész, aki olykor a popsztár státusában tetszeleg (tetszik is!), de mindenképpen jellemz?bb rá, hogy imidzseket alkot, ahelyett, hogy önnön lényét, leglényegét tárná fel. És mindig olyan új arccal áll el?, amely egy teljesen új réteg érdekl?dését kelti fel. Ötleteit a legkülönfélébb helyekr?l csipegeti össze, ám úgy variálja, hogy nem t?nnek utánérzésnek. Bowie világában semmi sem biztos vagy egyszer?, és csupán egyetlen dolog állandó: maga a változás. Kreativitás és miszticizmus váltogatja és táplálja egymást.

David Jones néven 1947-ben született, a háború utáni London egyik lepusztult el?városában. Azt mondják, gyerekkorában akkorát behúzott neki egy iskolatársa, hogy megsérült a szivárványhártyája, s ezért eltér? szín?ek a szemei. Ami mellesleg talán az egyetlen stabil ismertet?jegye. 1969-ben jutott fel els? ízben az angol slágerlistára Space Oddity cím? dalával, amely Major Tom ?rhajóskapitányról szól: fellövik az ?rbe, és ? nem is akar visszatérni. A dalban megénekelt elidegenedés, világ?r és eltávolodás tulajdonképpen a metaforája mindannak a "bels? üresség"-nek, amely azóta is egyik kedvenc témája.

A kora hetvenes évek Angliáját egyfajta Oscar Wilde-i attit?d jellemezte: a dolgok esztétikája fontosabb volt a morális vonzatuknál, s a komolyság a képzel?er? hiányát jelezte... Bowie, aki igazán örömét lelte önmaga újra és újraalkotásában, szinte lubickolt ebben a közegben. 1972 elején tüskés frizurát csináltatott magának, ezüstszín? cicanaciba és emeletes csizmába bújt, majd a hüledez? riporterrel közölte, hogy ? biszexuális, de különben is egy másik bolygóról érkezett, és a neve Ziggy. Ziggy Stardust. Ilyen és hasonló akcióival azt érte el, hogy a néz? már nem volt képes megkülönböztetni az ufót és az embert, az el?adót és a rajongót, a jöv?t és a jelent, Bowie-t és Ziggyt.

Amilyen hirtelen jött a Ziggy-ötlet, olyan gyorsan t?nt el még a nyoma is: 1974 karácsonyára már kétsoros öltönyt és selyemnyakkend?t hozott Bowie-nak a Mikulás. Young American albuma azonban csupán a Fame cím? dal révén maradt emlékezetes, ez lett egyébként els? tengerentúli sikere is. 1976 és 1979 között Brian Enóval három lemezt is készített, melyekr?l a "Heroes" cím? dalt az HBO-s koncerten is el?adta - ugyanolyan tomboló tetszést aratva, mint b? húsz évvel ezel?tt. Pedig a szöveg Bowie akkori "konstruktivizmusa" jegyében készült: csíkokra szabdalta fel a vers sorait, összekeverte, majd felénekelte. A lemezek - pontosabban Eno közrem?ködése és a Kraftwerk hatása - azonban nagy hatással volt az akkor formálódó angol szintipopra, a ma már gothic-nak nevezett imidzs pedig a Joy Divisiontól a Cure-ig számos együttesre.

1980-ban egyid?ben volt az Elefántember f?szerepl?je a Broadwayon és jelent meg Scary Monsters cím?, mindmáig leny?göz? lemeze, a Fashion és az Ashes to Ashes dallal. Ezután tárta nyilvánosság elé következ? személyiségét, Normal Davidet. 1983-ban aztán a zeneboltokba került a Let`s Dance. Néhány évre rá Bowie visszatért Enóhoz, aki az átmeneti id?szakban olyan nagyságok albumainál segédkezett, mint például a U2. Közös lemezük azonban nem szólt nagyot, nem úgy Bowie 50. szülinapi bulija a Madison Square Gardenben, ahol bejelentette: Bowie Bonds néven 55 millió dollárnyi részvényt bocsát ki, jöv?beni jogdíjai terhére. Ügyes!

Ami összm?vészeti karrierjét illeti, köszöni, virul. A hatvanas évek óta, amikor már az els? koncertjére saját tervezés? matricáival árasztotta el Londont, rendszeresen kipróbálja magát más m?fajokban: interjúkat készít például a GQ magazinnak, számítógépes grafikákat alkot, fest (leginkább Francis Bacon modorában), s filmszínésznek sem utolsó, gondoljuk csak az Éhség cím? filmre (Catherine Deneuve-vel), a Földrepottyant férfire vagy A graffiti királyára. 2002-ben új lemezzel ünnepelt, a Heathennel, amelyr?l szintén el?adott néhány számot az HBO-s koncerten (lista ld. lent).

Bowie máig fogékony az újdonságokra, err?l az olvasó meggy?z?dhet az általa moderált/menedzselt www.davidbowie.com honlapon. A rajongók által fenntartott internetes oldalak közül ajánljuk a www.bowiewonderworld.com-ot, ahol ingyenes postafiókot lehet nyitni ezzel a men? címmel, de ha valaki egy Bowie-festményt szeretne a szobája falán látni, azt is megrendelheti. S ha az év végi hisztériával kezdtük, fejezzük be év eleji örömmel: a Heathen albumról a Slow Burn cím? dalért Grammy-díjra jelölték, méghozzá a legjobb rock énekes kategóriában, és felterjesztették a m?vészt a Halhatatlan Dalszövegírók (Songwriters Hall of Fame) tagjai közé.

Kapcsolódó oldal: www.hbo.hu a koncertet január 22-én sugározzák legközelebb. A m?sor: Fame, Changes, China Girl, Slow Burn, Starman, Let´s Dance, I´ve Been Waiting For You, Slip Away, Ziggy Stardust, "Heroes", Cactus, 5:15 The Angels Have Gone, Sound and Vision, Ashes To Ashes, I´m Afraid of Americans.

Diszkográfia:
David Bowie (1967)
Space Oddity (1969) (eredetileg Man of Words, Man of Music)
The Man Who Sold the World (1971)
Hunky Dory (1971)
The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars (1972)
Aladdin Sane (1973)
Pinups (1973)
Diamond Dogs (1974)
Young American (1975)
Station to Station (1976)
Low (1977)
"Heroes" (1977)
Lodger (1979)
Scary Monsters (1980)
Let`s Dance (1983)
Tonight (1984)
Never Let Me Down (1987)
Tin Machine (1989)
Tin Machine II (1991)
Black Tie, White Noise (1993)
The Buddha of Suburbia (1993)
Outside (1995)
Earthling (1997)
hours (1999)
Heathen (2002)