Plácido Domingo, a katalán származású tenorénekes Sacred Songs - Megszentelt énekek - cím? albuma igényes összeállításával kiemelkedik a m?vész könnyedebb hangvétel? lemezei közül. Domingo nevét túlzás nélkül az egész világ ismeri. Lemezeit milliószámra vásárolják olyan zenehallgatók, akik egyébként nincsenek elkötelezve a zenés színház iránt, viszont kedvelik a m?vész fantasztikus és ma is árnyék nélküli, töretlen hangján megszólaló világslágereket és örökzöldeket. Jellemz?, hogy míg a gyenge eladási mutatók és az internetes zene miatt mélyrepülésben lev? lemezkiadók sorra mondják fel szerz?déseiket világklasszis el?adókkal, addig néhány nagyágyú szerz?dések nélkül is szinte valamennyi cégnél folyamatosan készít felvételeket. Domingo neve is ilyen, egyfajta monopóliumot képvisel a zenei szakmában.

A mostani kiadvány a patinás német Deutsche Grammophon cég gondozásában jelent meg. Domingo számára mindig különös jelent?ség?ek voltak a vallásos áhítattal átitatott, liturgikus szövegekre épül? zenem?vek. ?Valójában számomra minden zene szent, a párbeszéd egy különleges formája, amely mindenképpen valamilyen túlvilági forrásból meríti az ihletet? - vélekedik Domingo, és el?adását hallgatva aligha tudunk ellentmondani neki. Hangja mit sem veszített nyíltságából, fényéb?l, eleganciájából. A válogatás ráadásul nagyon igényesre sikeredett, a színes repertoár betekintést enged ennek a hangnak sokoldalúságába is. Domingo el?tt a színpadon sincsenek határok, az olasz belcanto m?vei ugyanolyan könnyed stílusban szólalnak meg tolmácsolásában, mint Richard Wagner gigantikus dalkompozíciói. A lemez egyik érdekessége Mascagni egyfelvonásos operájának, a Parasztbecsületnek híres intermezzója alapján készült Ave Maria-feldolgozás - az örökérvény? darabok felvételeit itt-ott Robert Sadin szokatlan hangszerelései teszik egyedivé, mint ahogy Gounod is Bach egyik prelúdiumát használta fel saját Ave Mariája megalkotásához. E két darabon kívül még tizennégy kompozíció hallható a barokktól Schubert és Wagner dalain keresztül a kifejezetten erre a lemezre készült, mai szerzeményekig.

Szokatlan, de nagyon izgalmas zenét tár fel hallgatója el?tt a Harp Consort kamaraegyüttes felvétele is, amely a karácsonyi hanglemezkínálat egyik gyöngyszeme. A héttagú együttes Missa Mexicana cím? lemezén a XVI-XVII. század gyarmati Latin-Amerikájának zeneszerz?i elevenednek meg. A felvétel kétség kívül unikum, megdöbbent? ötvözete a spanyol kés? reneszánsz zenének többnyire azték és fekete-afrikai elemekkel. A jellegzetes polifón ének- és hangszerszólamok sokszor olyan bonyolult ritmuskísérettel térnek vissza a korai Új Világból, ami néhol bizarr, de mindenképpen modern crossover kísérletre emlékeztet, máshol - például Juan Gutierrez de Padilla vagy Santiago de Murcia egy-egy szerzeményében - a ma is ismert mexikói tradicionális motívumokat idézi. A historikus zene egyik kiemelt képvisel?je a kamarazenekart irányító Andrew Lawrence-King, aki koncertmesterként, kontinuójátékosként ugyanúgy kit?n?, mint amennyire elb?völ ezen a felvételen spanyolhárfa-játékával. A komolyzenét konvencionális keretek között kedvel? közönség számára igazi revelációt jelenthet, mennyire organikusan alkalmazkodhatnak a hagyományhoz kirobbanó üt?hangszeres és fúvós betétek, és mennyire közel áll Mexikó korai zenei ízlése ahhoz, amit ma igényes szórakoztató zenének nevezünk.

Az ünnepi áhítat hangulatát, ha lehet, még szélesebb keretek között idézi meg Lantos Zoltán új szólólemeze, a Tiptoe Ceremony. A fiatal heged?m?vészr?l nem el?ször olvashat az artitura látogatója. A dzsessz m?faji keretei napjainkban egyre inkább feloldódnak, aminek következtében a Stéphane Grappelli nevével fémjelzett, leginkább ismert heged?sound mellett legalább ilyen jelent?s a hangszernek az indiai klasszikus hangzás által inspirált megszólalása is. Lantos, aki kilenc évet töltött Delhiben az indiai zenei hagyomány alapos tanulmányozásával, mára olyan jellegzetes stílust dolgozott ki, amely mívesen ötvözi az indiai zene girlandos dallamvezetését a magyar népzene puritán, s?rített harmóniájával és a dzsessz spontaneitásával. Lantos Zoltán a magyar közönség el?tt Zorán lemezein és koncertjein mutatkozott be, vendégel?adóként szívesen csatlakozik László Attila zenekarához is, azonban évek óta nem jelentkezett itthon saját lemezzel. A most megjelent albumon minden jelen van, ami egyéni stílusát jellemzi: gyönyör?, esztétizáló és bens?séges témái a hindu templomok magasba tör?, burjánzó díszítés?, tiszteletet parancsoló bejárati homlokzatát idézik; szólói is ehhez hasonlóak, inkább a megfontolt pontosság, a gondolkodó építkezés jellemzi ?ket, semmint a virtuóz technikára való törekvés. Lantos tudatosan hívta meg zenésztársait is a produkcióhoz: Dresch Mihály nemcsak egyenrangú kolléga, hanem bevallottan példaképe is a heged?m?vésznek, amennyiben ? a magyar népzene és a bebop ötvözésének legfontosabb képvisel?je. Juhász Gábor gitáros és Horváth Kornél üt?hangszeres el?tt nem idegen az indiai harmónia- és ritmusvilág - mindketten kit?n?en reagálnak a zenekarvezet? kezdeményezéseire egy számunkra szokatlan, sokszor egészen újszer? zenei környezetben. A felvétel két vendége sem kevésbé elismert m?vész: Szalai Péter az egyetlen Magyarországon, aki elkötelezetten képviseli a leny?göz? indiai ritmusvilágot, tablajátékát hallgatni minden alkalommal rendkívüli élmény. Winand Gábor énekes m?vészetét a minap francia zenei szaklap is elismerte.

A francia kapcsolat persze nemcsak Winandnak tesz jót a magyar el?adók közül. Gadó Gábor gitáros több éve él Párizsban, ahol barátságot kötött három helyi muzsikussal, akik kvartettjét alkotják (Matthieu Donarier - szaxofon, Sébastien Boisseau - b?g?, Joe Quitzke - dobok). Gadó alighanem ugyanabban az irigylésre méltó helyzetben van, mint amivel Juhász Gábor dicsekedett pár évvel ezel?tt: napirendje viszonylag állandó, reggelt?l délig olvasás, délután gyakorlás, este koncert. Gadónak pár éve sikerült szoros kapcsolatba kerülnie a párizsi klubélettel, ahol ért? közönség füle hallatára mutatja be zenei gondolatait kedvenc regényeir?l. Az Orthodoxia cím? lemeze els?sorban azok számára lesz nagy élmény, akik nem sajnálják az id?t arra, hogy egy-egy felvételt többször is meghallgatva fedezzék fel a kompozíciók rejtett utalásrendszerét. Gadó zenéje jellemz?en a szving és a bop hagyományos dialektusát felhasználva fejezi ki magát, de hangzása, stílusfordulatai, dallamvezetése ízig-vérig modern, ahol nem ritkán hallhatunk merész hangulatváltásokat, gyors átmeneteket például az atonalitásból a lekenyerez? szépség? dalok világába. Ritkán lehet felfedezni a vallás misztikus fokának kifejezését, annak harmóniáját a dzsesszben - aki ezt keresi, annak hallani kell a Cathedral cím? szerzeményt: a dúsan zengetett gitárhang elejér?l hiányzik a pendítés pillanata, és ez a technikai trükk éteri lebegés?vé varázsolja Gadó hangszerének megszólalását - modern fúga egy képzeletbeli templom képzeletbeli orgonaregiszterén.

Plácido Domingo: Sacred Songs
Kiadó: Deutsche Grammophon - Universal
Katalógusszám: 471 575-2

The Harp Consort: Missa Mexicana
Harmonia Mundi - Karsay és Társa
HMU 907293

Zoltán Lantos? Mirrorworld: Tiptoe Ceremony
BMC Records
BMC CD 078

Gadó Gábor Quartet: Orthodoxia
BMC Records
BMC CD 083

www.deutschegrammophon.com
www.harmoniamundi.com
www.bmcrecords.hu