A Nobel-medál
Az emelkedett, rendkívül ünnepélyes hangulatú teremben, a svéd uralkodói család jelenlétében Kertész Imrét a népszerű svéd író, Torgny Lindgren, a Svéd Akadémia tagja méltatta svédül. Laudációjában kiemelte a Sorstalanságot, amely központi helyet foglal el a magyar író életművében. De kiemelte a Kaddis a meg nem született gyermekért és A kudarc nagyszerűségét is, majd hozzáfűzte: ezek a művek koherens organizmusokhoz hasonlíthatók, egy testhez vagy szimfonikus műhöz, mint amilyen Mahler vagy Weber alkotása. 

Majd, amikor Torgny Lindgren az elegáns svéd vendégek után Kertész Imréhez fordult, németül szólította meg a magyar írót, s elmondta: "Nekünk, akik találkozhattunk az Ön költészetével, s akiknek megadatott, hogy elmélyedjünk benne, az Ön költészete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük a 20. századot, amelyet még a magunkénak kell nevezünk.  Majd Torgny Lindgren elmondta, hogy Kertész Imre úgy vélte, mindig másodrangú, félreismert és félreértett magyar író lesz...Mire Torgny Lindgren így reagált: "Ezen ironikus állítás ellen szeretne a Svéd Akadémia a legerőteljesebben tiltakozni, és Önnek ezzel egy időben szívélyesen gratulálni, amikor most megkérem Önt, hogy vegye át az irodalmi Nobel-díjat Őfelsége, XVI. Károly Gusztáv kezéből. Ezek után természetesen Bartók-muzsikával köszöntötték Kertész Imrét. 

A stockholmi Városháza
(fotó: Dobó László)
Az ünnepi hangulatú díjátadás után pedig következett a gálavacsora a Városházán, ahová - az amúgy nem nagy távolságra - főként limuzinokkal szállították át az előkelő vendégeket. A hagyományokat tisztelve, a kizárólag északi ízekből, svéd alapanyagokból megkomponált vacsorát különleges eleganciával szolgálta fel a körülbelül 1http://www.papirusz.hu/browser/00 kiválasztott pincér (bekerülni közéjük nagy megtiszteltetés), és 50 fős szakács-csapat dolgozott a kezük alá. Áprilisban tartották az első kóstolót, amelyen a tíz legkiválóbb svéd mesterszakács tálalta menü-javaslatát. Az akkor kiválasztott ételsorok közül, háromszori próbafőzés után választották ki a banketten asztalra kerülő legjobb fogásokat, majd a hozzájuk legharmonikusabban illő italokat.

A híres Nobel-teríték

 

Döntésüket - mint minden évben - most is titokban tartották, egészen a vendégek megérkezéséig. Az viszont nem volt titok, hogy szorgos kezek 375 méternyi damasztabroszt vasaltak ki, amelyen a speciális tervezésű Nobel-étkészlet díszelgett. Mint minden esztendőben, úgy az idén is Nobel utolsó lakhelye, az itáliai San Remo városa gondoskodott arról, hogy a díjkiosztó ünnepség és a díszvacsora helyszínét pompás élővirág dekoráció díszítse: ezúttal 7500 szegfűt küldtek.

Benedikte, a svéd király
unokatestvére és
Kertész Imre a gálavacsorán 

A szokásokhoz híven, a délután 16.30-tól zajló díjkiosztást 19.00 órakor követte a pompás díszvacsora a stockholmi Városháza Kék termében, ahol 1250 vendég foglalt helyet. A díjazottak személyes vendégein kívül (az idén 16 fő, a korábban szokásos 10 helyett), természetesen ott voltak mindazon intézmények, vállalatok vezetői, akik valamilyen módon kapcsolatban állnak a Nobel Alapítvánnyal. Az est vendégei között találhattunk diplomatákat, korábbi díjazottakat, valamint a svéd tudományos-, kulturális- és társadalmi élet jeles képviselőit. Kedves szokás, hogy meghívják az egyetemi és középiskolai diákság kiválsztott képviselőit is, mintegy alkalmat adva a most induló, s a világ élvonalát képviselő tudósgeneráció találkozására, ezek a diákok egyébként jelentős versenyeken helyezést elért ifjak.

A díjazottak tiszteletére rendezett estély a díszasztalnál helyet foglaló 80 vendég - régmúlt lakomákat idéző - ünnepélyes bevonulásával vette kezdetét. A főasztal főhelye természetesen mindig a királyi párt illeti, ám az ültetési rend kialakítása minden évben nagy fejtöréssel járó, több hónapos munka. Az első pohár pezsgőt hagyományosan az örökhagyó, Alfred Nobel tiszteletére ajánlja a svéd uralkodó, XVI. Károly Gusztáv - hogy ezt követően a vendégek a király egészségére ürítsék a következő poharat. 

http://www.nobel.se