Akik a lemezboltokban tallózva figyelik a lemezek kiadóit is, azok tudják: a Blue Note, a Verve vagy az Atlantic cégér egyéni, mással össze nem téveszthető hangzást is jelent. Nos, a közeljövőben az arányok alighanem megváltoznak majd, új árnyalatokkal színesednek. Az első intő jel az volt, amikor az Atlantic kiadó bejelentette: a lemezeladások drasztikus csökkenése miatt többet nem ad ki dzsesszfelvételt, majd olyan óriásokkal bontott szerződést, mint például Mike Stern.
És bár a legnagyobb kiadók még működnek, egyre-másra megjelennek mellettük a kis kiadók, amelyek hiánypótló szerepe ma már egyre fontosabb. Elég csak a német Escapade Records katalógusára ránézni, és máris világos: azoknak a briliáns művészeknek egész sora, akiket a nagyok eldobtak, most az ambiciózus kicsik hangját építgetik.
Bill Evans csak az egyik név a nagyágyúk között. A most megjelent új CD-je, a Big Fun csak címében idézi a mester 1974-es albumát - valójában a két lemez úgy kapcsolódik egymáshoz, mint egy útvonal két végállomása. Bill Evans a gitáros John Scofielddal együtt csatlakozott Davishez a nyolcvanas évek elején, amikor a dzsesszrock már virágkorát élte. Evans most megjelent lemeze ennek a kornak nosztalgikus, dallamos felidézése és újrafogalmazása. A témák igazi fülbemászó dallamokat idéznek, a tenor- és a szopránszaxofon behízelgő stílusa is a könnyen emészthető albumok közé helyezi a Big Funt.
A hangszerelés szellemes megoldásai - a szájharmonika például - és a rafinált ritmikai megoldások azonban kiemelik Evans zenéjét az úgynevezett easy listening stílus sokszor igénytelen tucatzenéi közül. Másrészt impozáns a közreműködő zenészek listája: Robben Ford és Hiram Bullock például napjaink legkarcosabb dzsesszrock-gitárosai közé tartozik. Bullock Marcus Miller együttesében is aktív szerepet vállal. A mostani lemezen jól kikalkulált szólókkal, mérsékelten szabadjára eresztett elektromos hangzással egyenrangú szerepet vállalnak a többi szólista mellett.
A fúvósszekcióból Randy Breckert talán nem kell bemutatni, és Lew Soloff neve is ismerős lehet azoknak, akik végig szokták nézni Presser Gábor lemezeinek zenészlistáját - több fontos New York-i stúdiózenész között Soloff is visszatérő közreműködője Pici zenéjének.
A Big Fun tehát több is, jobb is azoknál a lágy dzsessz-korongoknál, amelyeket egyesek hipermarket-zenének csúfolnak: méltó folytatása annak az időnek, amikor Miles Davis popsztárok gyorsan elkoptatott témáiból varázsolt aranyat. (ESC Records - Varga)
Bill Evans - szaxofon
Les McCann - ének
Robben Ford, Hiram Bullock - gitár
Ricky Peterson - Hammond B3 orgona
Clifford Carter - zongora
Vinnie Colaiuta - dobok
James Genus - basszus
Manolo Badrena - ütőhangszerek
Randy Brecker, Lew Soloff - trombita
Conrad Herwig - harsona
Micky Raphael - szájharmonika