A szombat délutáni családi programot, egy színpadi mű megtekintését érdemes előkészíteni. A város kultúrnegyedében elköltött ebéd utáni séta jó alap egy könnyed beszélgetéshez, hogy felkészítsük a rakoncátlan kölyköket a színház és a művészek munkájának értékelésére - és az ehhez méltó viselkedésre. Oldhatjuk a hangulatot egy kiadós fogócskával a parkban, és egy forró itallal a sarki teázóban.
A Kolibri Családi Színház kifejezetten készteti is a családokat erre az előjátékra, hiszen a bejárat csupán az előadás előtt öt perccel nyílik ki. A parányi nézőtér megtelik kicsi gyerekekkel, akik többsége még nem töltötte be a tizedik életévét sem. Az őket kísérő szülők pedig nem győznek alkalmazkodni ahhoz, hogy minden gyermek jól lásson az amúgy is magasítható székekről. 
A függöny felmegy, és két korhű jelmezbe öltözött muzsikus foglalja el helyét a színpad melletti zugban. Fuvolán és csemballón játsszák a zenei aláfestést, miközben a rongyos, mégis vidám gyereksereg belekezd a játékba. Egyszerű, de hatásosan kidolgozott díszlet áll a háttérben. A lurkók jelmeze - akárcsak annak idején az életben - toldott-foldott, kinőtt gúnya. A lábbelijük használt bőrökből összevarrt, lyukas, megtépázott bocskor. Éppen olyan valóságosnak látszik minden, mintha a regény olvasása közben szemünk előtt megjelennének fantáziánk képei.
Az elkötelezett rendező nagybetűs Színházat csinál a gyerekeknek, akiknek a 21. század technikai trükkjei után szinte már szokatlan, hogy élő zenével szórakoztatják őket egy színielőadáson. Van olyan jelenet, ahol igazi fáklyák jelentik a fényforrást. A gyerekeknek külön élmény a díszletek és jelmezek aprólékos kidolgozása. Edward királyfi palotájában minden fényesen pompázik. Az udvarhölgyek bársony-, selyem- és tüllcsodákat viselnek. Az ékszerek ragyognak, a királyi lakoma illatát a nézőtéren is érezni lehet.
Az egész előadásra ez a precizitás jellemző. A színpadi változat szerzője Zalán Tibor, akinek művét Kőváry Katalin rendező becsületesen színpadra is állította az utolsó szóig. Ezúttal ugyanis teljességgel hagyományos darabot láthatunk, aminek pozitív vonzata is van: a gyerekeknek alkalmanként szükségük van arra, hogy hagyományos módon találkozzanak a kultúrával. Hiszen ma már az iskolában a tanár más-más módszerrel tanítja meg őket írni és olvasni. Vagy ott van a számítógép, amellyel a tudás megszerzésének egészen új módja terjedt el. A komputer ráadásul azonnal képi világot is társít az információk mellé, nehogy a gyermek használja a képzelőerejét.
Szívet és szemet gyönyörködtető az előadás, talán mert olyan egyszerű és igazi. És tudjuk, "természetesnek lenni a legnehezebb póz." Jóllehet az előadás több mint két óra hosszú, a gyerekek nem zajongnak, nem fészkelődnek - nincs is a darabnak egyetlen unalmas perce.
Szerepcsere művészi fokon
Királyfi és koldus a Kolibri Családi Színházban
Emlékszem a felhőtlen vasárnapokra gyerekkoromból: a tévé mindig műsorra tűzte egy-egy gyermekdarab színházi közvetítését. Maradandó emlékké vált Bors néni, az Aranyszamár és még számos csodálatos színielőadás. Ma már vidékről sem jelent egész napos programot, hogy eljussunk a gyerekkel színházba. Az élmény utáni vágyat viszont fokozza, hogy kevés értékes művet tűznek műsorra a fiatalabbaknak. A Királyfi és koldus előadására hosszú várakozás után lehetett csak jegyet szerezni.