A színpadon egy nagy karosszék, semmi más, a függöny fel sem gördül, mint ahogy azt várnánk és egyszer csak megjelenik a színész. Fura, nem megszokott csönd telepedik a nézőközönségre, a színész leül, keresztbeteszi a lábát és elkezdi. Elkezdi a történet elejétől, azaz Örkény megszületésétől, még pontosabban a saját születésétől.
Nem kell hozzá sok idő, és már mindenki úgy érzi, Örkény maga ül a színpadon és mesél. Mintha kérdésekre válaszolna, a mi kérdéseinkre. Teljesen leköti a néző figyelmét. A történetek, mint pár percesek rövidfilmek jelennek meg előttünk. Szinte láthatóvá válik egy egész életút és egy ember jellembeli vonásainak kialakulása, változásai, fejlődései.
Örkényhez illő stílusú az előadásmód. Humorérzékét soha el nem vesztő, ironikus ember hangját halljuk. Szigorú erkölcsi és értékrendet képvisel, amit még akkor sem ad fel, amikor a helyzet már kilátástalan és kibírhatatlan. Mint például, amikor elérkezünk a II. világháborúban, szovjetek hadifoglyaként eltöltött időkhöz, még mindig a feltartozhatatlan röhögő görcsös rohamokkal hadakozunk, de már egyszerre fut végig a hideg a hátunkon. A remek színészi játék még érzékelhetőbbé és átélhetőbbé teszi számunkra ezt az Örkényre jellemző groteszk humort.
Azt meséld el, Pista!
Madách Kamara
Író: Örkény István
Rendezte: Bereményi Géza és Mácsai Pál
Szereplő(k): Mácsai Pál
következő előadás: november 30-án 19 órakor