A fotográfus tizenötezer fotót készített, melyekből a Geographia kiadó azonos címmel magyar nyelvű könyvet is megjelentetett. Nem szívesen lettem volna a könyv, illetve a kiállítás képszerkesztőinek helyében: ennyi felvételből még legalább tíz fotókiállítás kitelne, és mindegyik egy másik Egyiptomot mutatna be. A Ludovikán látható kiállítás a teljes anyag keresztmetszetét adja, a Nílus völgye smaragd színű tájaitól, a piramisokon, ókori templomokon át a sivatagi homokdűnék tengeri hullámokhoz hasonló rajzolatáig.
A sivatagi homokból kibukkanó hófehér mészkőtömbök, a vörös különféle árnyalataiban játszó sziklák közé beúszó aranysárga homokhullámok, és a nap fényének játéka elképesztő látványokat rajzol ki. Ehhez jön a tengervíz kékjének árnyalati skálája, a türkiztől egészen a mélykékig, és ha hozzávesszük még a datolyaligetek és a folyóparti növényzet zöldjének ezerféle árnyalatát, akkor már sokkal jobban érthető, hogy miért hívták a Nílus völgyét az "élet forrásának". A Cibachrome technikával készült nagyméretű fotókat átnézve még azt is megtudhatjuk, hol áll a párizsi Concorde térre szállított obeliszk párja.