Zilahy Péter sajátos szótára, Az utolsó ablakzsiráf 1998-ban, amikor könyvalakban megjelent, elsöprő kritikai és közönségsikert aratott. Rafináltan infantilizált nyelven idézi fel benne az író a hetvenes évek végét és a nyolcvanas éveket, a harmincegynehány évesek, így elsősorban a saját gyerekkorát. Egy könnyű diktatúrának számító hatalom viszonyrendszere volt ez gyerekként kezelt társadalmával, amikor paradox módon a társadalom gimnazistája ösztönösen, félelem nélkül lázadt tizenöt évesen, és amikor a tüntetést követő retorzió - mert volt, verés is volt-, kirúgása a gimnáziumból azt is jelenthette számára, hogy megnyíljon a rendszer mögötti világ.
A könyv tanúsága szerint, írásakor Zilahy legerősebb élménye mégis a balkáni háború emléke volt. Akkor ment ki Belgrádba a tűntetések idején, amikor az még karnevál volt, amikor a tömör falként ott álló rendfenntartó erő csak meg- megállította a tömeget, hogy eddig és ne tovább. Mindez furcsa deja vu érzést jelenthetett számára. Mintha egy kicsit ilyen lett volna a gyerekkora is. De azért a későbbi tragédiából valamit ő is sejtett, a szöveg is sejtet: benne van Belgrád későbbi bombázásának képe.
A könyv idén négynyelvű CD-ROM-on is megjelent. Magyar, angol, szerb és német gyerekhangon halljuk a szöveget. Közben a monitoron látjuk a hozzájuk rendelt saját készítésű fotókat és a Fuchs Tamás készítette kárpittérképeket ( Kárpát-medence és Európa határok nélküli szőnyegtérképeit), videó- és filmbejátszásokat, hypertexteket. A jövő egyik könyvformáját.
Kapcsolódó linkek:
www.trafo.hu
www.c3.hu
www.goethe.de