Amikor le kell ülnünk az apróság mellé katonásdit játszani, vagy babázni, akkor döbbenünk rá, milyen nehéz egy-egy új történetet kitalálni és eljátszani. Mozgatni is kell a babákat, a semmiből helyszínt építeni, és folyamatos párbeszédet folytatni a fantázia keltette új világban. Riasztónak tűnik az óriási korkülönbség, a hatalmas kráter, amely szülő és gyermeke vágyai között tátong. Mivel kevés szülőnek adatik meg, hogy kellő mértékben infantilis maradjon, ezért a közös játék igazi önfeláldozás anya és apa részéről.
Bábszínházakra óriási szükség van. Úgy, mint otthon, babák és bábok játszanak festett és épített díszletek között, ezért még a legkisebbeknek is biztonságot ad ez az ismerős színtér, ahol bevezetik őket a művészetek ismeretlen világába. A felnőttek élvezhetik, hogy csemetéjük jól érzi magát, mégis levették vállunkról a szerepjátékok terhét. A történet pedig hazavihető, és újrajátszható. Amikor a Budapest Bábszínház a stúdiójában műsorra tűzte a Varázsfuvola könnyen emészthető báb-változatát, hidat épített a külön utakon járó generációk között.
Titkon mindenki vágyik arra, hogy a barokk pompás világába betekintést nyerjen. A kor minden szépségét magában foglaló műfaj az opera. A Budapest Bábszínház művészei hűen adják vissza az opera fenséges hangulatát. A díszlet már önmagában segít, hogy az Operában érezzük magunkat: a díszletpáholyokban díszletközönség ül, a színpad előtt az árokban zenekar foglal helyet, melynek bábjai együtt mozognak a zenével, természetesen a karmester irányításával. Schikaneder librettójának alapján Forgách András elérhető közelségbe hozta a történetet: egyszerű mondatai segítségével a gyerekek megérthetik a nagy mű irodalmi mondanivalóját is. A színpadon főleg marionett bábok mozogtak, fények és árnyak csodás játékával kiegészítve. A zenei betétekben pedig Mozart operájának legismertebb dallamai vezettek mind beljebb a műfaj érdekes világába.
A nézőtéren több mint kétszáz tízéves kiskamasz élvezte az előadás minden részletét. Vibráló, mindenre nyitott agyuk a legapróbb változást is azonnal lereagálta. Tapsoltak, amikor kigyulladt a sárkány szeme, hangosan hőzöngtek, ha Éj Királynő kitárta szárnyait. Még gyermekien, de már tudatosan figyelték, követték az eseményeket, és érzelmeiket őszintén kimutatták. A műsor végén a bábszereplők is tapsot kaptak, ám a félhomályban meghúzódó karmester igazi vastapsban részesült. Az áhítat és az elismerés netovábbja, hogy a diákok a díszlet mögül előbújó bábosokat állva fogadták, és éljenzéssel köszöntötték. Hozzá kell tenni, hogy a gyerekeket kísérő tanárok mindvégig fegyelmeztek, és csendre intették a folyton nyüzsgő kicsiket. Természetes ez akkor, amikor több száz fiatalra csupán fél tucat felnőtt vigyáz - de értelmetlen. Azok a gyerekek viszont, akiket szüleik kísértek el ide, sokkal nyugodtabban élték meg az új élményeket, és az őseik is meglepődtek, milyen nyitott és okos, a kultúrában is társaknak bizonyuló csemetéik vannak.
Sajnos Mozart Varázsfuvoláját a Budapest Bábszínház jövő februárban tűzi csak újra műsorára. Addig is lépésről lépésre haladva, menjünk el a legjobb meseelőadásokra. Aki teheti, nézze meg november 12-én kedden délután háromkor Tersánszky Józsi Jenő Misi mókus vándorúton című előadását. Aztán folytassuk a beavatást Lázár Ervin A legkisebb boszorkányával. Karácsony előtt nem szabad kihagyni Hoffmann Diótörőjét, és a téli szünet után lázasan érdeklődjünk a Varázsfuvola következő előadásának időpontja iránt. Bízzunk abban, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel az egyedülálló varázs-opera nemcsak szervezett iskolás csoportok számára lesz látható.