Más újdonság is volt ebben az évben: negyven éves fennállása óta most először dokumentumfilmet vetítettek a hivatalos megnyitón, ezzel is jelezve, hogy a méltánytalanul elhanyagolt műfaj támogatást érdemel. A nyitó film, Nicolas Philibert alkotása egy francia falusi iskola hétköznapi életét mutatta be. Hogy a dokumentumfilm milyen népszerű, azt bizonyítja: az idei Viennalén erre a műfajra csaknem ugyanannyian voltak kíváncsiak, mint az általában jobban látogatott játékfilmekre. Figyelemreméltó volt a vetítések színhelye is: a Viennale a Ring egyik csődbement filmszínházához éppúgy ragaszkodik, mint a kis, patinás, belvárosi Metro-mozihoz, s ezzel – ideig-óráig - mindkettőt megmenti a multiplexek miatti csődtől.
Kétszáz film szerepelt a programban, amely a korábbi évekénél szélesebb választékot kínált. Különleges érdeklődést keltett a török Zeki Demirkubuz teljes munkásságának bemutatása - ez olyan csemege, amit máshol aligha kap meg a néző. Ugyancsak a gourmand-ok igényeit elégítette ki annak az 1969-es filmnek a vetítése, amellyel az alkotók -John Lennon és Yoko Ono - annak idején nagy feltűnést keltettek. A botrányt kavart Rape című film iránt annál is nagyobb volt az érdeklődés, mert a főszereplő megerőszakolt kislány és nővére egy Londonban élő osztrák testvérpár, s emiatt a filmnek több más osztrák szereplője is volt - másrészt a filmet eddig csak alaposan "megcsonkítva", a kényes részek nélkül lehetett látni - ha egyáltalán vetítették. Ráadásul a közönség személyesen is találkozhatott Yoko Onóval, akinek különös műfajú művészeti tevékenységéből a filmvetítéssel párhuzamosan kiállítás is nyílt. Igaz, más művészek, akiknek alkotásait és személyét pedig a fesztivál reflektorfénybe helyezte, a várakozással ellentétben nem jöttek el Bécsbe. Egyikük Sissy Spacek: ő magánéleti okokra hivatkozva mondta le a jelenlétet, de a közönség tucatnyi filmjét láthatta. A sztárrendező Jacques Rivette pedig a Viennaléval egy időben éppen új filmjét forgatta: az ő retrospektív vetítése egyébként a szokásoknak megfelelően már a filmszemle előtt megkezdődött.
A fesztiválon a kritikusok díját az argentin Diego Lerman nyerte el "Tan de Repente" (Váratlanul) című filmjéért: a mű, amely egy lázadó lányról szól, az indoklás szerint az argentin "új hullám" jeleit viseli magán. A Fipresci díját odaítélőknek nem volt könnyű a választás: a dél-koreai Park Ki Yong Nakta(dul) (Tevék) című alkotása ugyancsak nagy tetszésre talált. A Bécsi Filmdíjat az elsőfilmes Kenan Kilic kapta Éjszakai utazás című filmjéért: a török származású, most negyven éves rendező 1981 óta él Ausztriában, s eddig csak rövidfilmekkel hívta fel magára a figyelmet. A Der Standard című bécsi napilap különdíjával thaiföldi alkotást jutalmaztak, s a zsűri dicséretben részesítette a török Zeki Demirkubuz Itiraf című filmjét is.