Csányi Sándor a díjazott darabban
Schilling Árpád és a Krétakör Woyzeck-előadását kísérletnek szánták: "megpróbáljuk felfedezni a magunk és a színészi eszközeink határait, a színházi kifejezés új eszközeit", mondta a rendező. Büchner újrateremtése volt a cél a saját nyelvükön, a történet pontosságánál fontosabb a rejtett lényeg megragadása, mély-áramainak a felfedezése. Ezt az előadás keletkezésének örülményei is mutatják. A bemutatót 2 hetes nyári műhelymunka előzte meg a komáromi Monostori-erdőben. Két-három fős csoportokban helyszínt kerestek a jelenetekhez, majd a nap végén az egész társulat végigjárta ezeket a helyeket és megnézték a jeleneteket. Ami még ennél is érdekesebb, hogy a munka alapelve az volt, hogy mindenki minden szerepet játszhat, kivéve a sajátját (amit majd a végleges előadásban fog játszani) Ez akkor válik igazán érdekessé, amikor a bemutató alkalmával a közönségnek ugyanezt kell tennie: maga találja meg a következő jelenetek helyszíneit.

Péterfy Borbála és Lang Annamária
a 7. jelenetben

De hogy ne derüljön ki minden a darabról, már csak kedvcsinálóként Nagy Zsolt, Woyzecket alakító színész szavait idézzük: "Ebben a szerepben nekem a legfontosabb az íve, az út, amit megteszek benne a kezdetektől a végéig. Nekem ez olyan, mint Krisztus szenvedéstörténete. A tisztasággal kezdődik, a születéssel, aztán jön az árulás és a gyilkosság, ami tulajdonképpen egyenlő az öngyilkossággal. Úgy tűnik, hogy egyedül vagy, egyedül csinálod, de közben állandóan mindenkinek figyelnie kell egymásra. Folyamatosan együtt kell gondolkodni".

info: www.kretakor.hu