A párhuzamosan végzett kutatás lehetőséget nyújtott bizonyos összehasonlításokra a magyar és az osztrák nemzeti önkép és egymásról alkotott kép vonatkozásában. A kutatás meglepő tapasztalata például, hogy Magyarországon mennyivel kisebb az etnocentrizmus, a bezárkózás, a kritikátlan nemzeti azonosulás, mint Ausztriában. Egyértelművé válik a magyar kultúra nyitott-befogadó-asszimiláló, ebből fakadóan pedig eklektikus jellege.

1999-es kiadás
A kutatás alapja két részből álló, kérdőíves felmérés volt, amelynek első részét a mindennapi élet szimbolikus magyarságtudatának elemeire vonatkozó kérdések alkották. Olyan fogalomkörök tartoznak például ide, mint színek, címer, hegy- és vízrajz, éghajlat, városok-települések, öltözet, zene, tánc, építészet, ünnepek, étel-ital, sport, politikai stílus stb. A kutatás második részét alkotó, összehasonlító vizsgálatra alkalmas kérdéseket szinte változtatás nélkül vették át az osztrák kutatásból. Ezek a két országban párhuzamosan feltett kérdések például arra vonatkoznak, hogy milyen a magyar illetve az osztrák ember, milyen a két nép viszonya a harcias nacionalizmushoz/nemzetiszocializmushoz, mennyire büszke a válaszadó a magyarságára/osztrákságára, melyek számára a rokonszenves/ellenszenves népek.

A kutatás figyelemre méltó eredményt hozott: nem igazolta a szerzők előzetes várakozását, hogy három - kétségkívül leegyszerűsítő - magyarságkép létezik, amelyet „sztereotípnak”, „literátus-konzervatívnak” és „kozmopolita-antinacionalistának” neveztek el. Clusteranalízis segítségével a mai magyar népesség négy jellegzetes típusát különítették el a magyarságkép alakulásának, építkezésének szempontjából: egy nyitottabb városias, egy nehézkesebb és falusias orientációjú, egy ideologikusabb befolyásoltságú és egy sztereotípiákból építkező típust. Egyértelművé vált az is, hogy az elkülönülő magyarságkép-típusok alapvetően az iskolázottságtól függnek.

A kutatás legújabb eredményeit csak ez a harmadik, bővített kiadás tartalmazza. Ennek során, jóval kisebb körben, még egy kérdőíves felmérést végeztek: további magyarságszimbólumokat kerestek egy értelmiségi mintán, és erdélyeiek magyarságszimbólumait mérték fel.

A kötet végén érdekes fényképsorozat mutatja be a - részben kifelé sugárzott nemzetképben is jellemzőnek tartott - arcokat, növényeket, állatokat, népviseletet, ételeket, tájakat, épületeket, magyaros motívumokat, nemzeti jelképként számon tartott sportolókat.


Kapitány Ágnes - Kapitány Gábor: Magyarságszimbólumok
Európai Folklór Intézet, Budapest, 2002. október 18.
328 old. 2500 Ft