Az első termekben a különböző égtájak és kontinensek legjellemzőbb vadjait láthatjuk testközelből, minek következtében a grizzly medve közel sem olyan óriási és félelmetes, ahogyan a rémtörténetekben látható. A puma bájosan fekszik egy faágon, és alig nagyobb a hiúznál. Az állatok körül nincs üvegfal, de még csak a múzeumoknál megszokott kötélkorlát sem. A kiállítás rendezői gondosan ügyeltek arra, hogy minden részletnek mondanivalója, rejtett üzenete legyen számunkra. Az itt tapasztalható természetközelség azt váltja ki a látogatóból, amit az újszülött kiscicák mindenkiből: szeressük és védjük az állatokat!
Ahogy egyre beljebb haladunk a múzeum "erdeiben", annál részletesebben ismerjük meg az élővilágot. Szebbnél szebb diarámák engednek bepillantást nyerni abba, milyen környezetben és milyen életközösségben éltek együtt a különböző fajok. Egyik tisztáson az apró őzcsalád mellett elhullott menyétet is láthatunk az avarban, melyet rovarok lepnek el. Ez a precizitás semmiképp nem riasztó, inkább ámulatba ejt és elgondolkodtat. A minimális helyre sűrített rengeteg információ pedig abban segít, hogy az élmény, a megtapasztalás közössé váljon. A család minden tagja más-más jelentést vesz észre a látottakban. Nagyszerű kérdések és még nagyszerűbb válaszok születnek a hosszú séta közben. A hangosan gondolkodást nem zavarja a nyomasztó csend sem, a háttérben a madarak, a szél és a rovarok muzsikálnak a fülünkbe.
A kiállítás maradandó emlékké válását segítik az interaktív játékok is. Négyféle erdőtípust ábrázoló 3D-s kirakó egyszerre mozgatja meg a kezeket és a fantáziát. A kiállítók ne feledkeztek meg emléket állítani a múlt század nagy gyűjtőinek. Azoknak a bölcs magyaroknak, akik pénzt és fáradtságot nem kímélve indultak híres expedíciókra és gazdagították hazánkat gyűjteményeikkel.
A "Tudomány és Művészet - Tudósok és Életművészek" terem hűen adja vissza a múlt század kutatóinak élet- és munkakörülményeit. A fényűző, pompás villák lakói aktív társasági életet éltek - mint a társaság fénypontjai. A kutatómunkát azonban számunkra, a számítógép világában élők számára rettentő kezdetleges felszereléssel, rendszerezéssel végezték. Az eredmény mégis magáért beszél...
Az út végén nem maradhat el a civilizáció bűneinek bemutatása sem. Megszerettük és megismertük a bennünket körülvevő természetet, majd a műholdas felvételeken szembesülünk a ténnyel, hogy egyre inkább kiszorítjuk azt életterünkből. Látjuk a különbséget a természetes vízivilág és a szennyezett folyó sötét, kihalt világa között. A kijáratban már azon gondolkozunk, mikor jöjjünk ide vissza, hiszen a természet tízmillió példányát nem lehet két óra alatt megismerni...