Morcsányi Géza, a Magvető kiadó igazgatója előre közölte, mennyi időn át kérdezhetnek az újságírók, s a szigorra szükség is volt, mert Kertész Imrének rendkívül feszített programot kellett teljesítenie ebben a néhány napban, Budapesten. Már a sajtótájékoztató legelején szóba került a Sorstalanságból készülő film, amelynek rendezője az Európában és a tengerentúlon is az egyik legkeresettebb magyar operatőr, Koltai Lajos, aki így ki is ült Kertész Imre mellé. Felváltva mesélték el: a Nobel-díj egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy az öt éve formálódó tervből film legyen, hiszen maguktól jelentkeztek külföldi koprodukciós partnerek. Jelenleg úgy látszik, hogy a kétmilliárd forintos költségvetésű film felét a magyar állam fedezné, a másik felét a külföldi koprodukciós partnerek adnák. A tárgyalások október 21-e után kezdődnek, s a tervek szerint 2003 őszén forgatnák a filmet.
Arra a kérdésre, miként tudják megőrizni alkotói függetlenségüket, Kertész Imre Koltai Lajossal együtt állította: mivel a forgatókönyv elkészült, aki ehhez a kész könyvhöz ad pénzt, az jöhet koprodukciós partnerként. Kertész Imre annyit fűzött hozzá: a forgatókönyv ebben az esetben csak irodalmi javaslat, amelyet Koltai Lajos varázsol majd élővé. A film világát a rendező teremti meg, s csak az ő szava számít bármilyen változtatásnál. A film népszerű műfaj, sokkal népszerűbb, mint az irodalom. Sajátosak az eszközei, amelyeket Koltai Lajos tökéletesen fog használni, miközben biztosan hűségre törekszik majd - fejezte ki maximális bizalmát Kertész Imre. Ezt erősítette meg akkor is, amikor a film üzenetéről föltett kérdésre válaszolt: a regény önmagába zárt nyelvi organikus világ, emely egy film esetében kiindulópont ugyan, de az a rendező dolga lesz, hogy az üzenetet megfogalmazza. Koltai Lajos pedig már most meg tudja fogalmazni: számára az a film üzenete, hogy föl kell készülnünk mindig a rosszra. Mert bármikor bármi megtörténhet.
Kertész Imre szeptember 25-én, a budapesti Kamrában felolvasott már új, készülő regényéből, amelynek a második részét szeretné a berlini Wissenschaftskolleg ösztöndíjasaként megírni. Annyit tudhatunk róla, hogy Budapesten játszódik, s 1999-ből tekint vissza "a hetvenes évek állóvizébe, a Brezsnyev-korszak szörnyű, tespedt korszakába". Arra a kérdésre, hogy érez-e Kertész Imre idegengyűlöletet Magyarországon, s ha igen, mit tehet ez ellen most, amikor ekkora figyelem irányul rá, ezt válaszolta: Magyarország még mindig nem nézett szembe a szekrénybe rejtett hullával, a holokauszttal. Általában a nyugat-európai szellemi és művészi tudatban jelen van ez a törekvés, különösen a németeknél, akik igyekeztek feldolgozni a múltjukat. Van egy német szó, a Zivilisationsbruch, azaz civilizációs törés, ami azt jelenti, hogy Auschwitzban elégett 2000 év etikai kultúrája. Ezek után a nulláról kell ezt ismét megteremteni - ha képesek leszünk rá.
Magyarországon sajnos nem érzékelhető ilyen törekvés. Pedig ez nem csökkenti egy nép értékét, az országimázst, sőt! Az, ha feldolgozzuk a 30-as, 40-as évek történéseit, vagy a legutóbbi 40 esztendőt, sokat segítene abban, hogy konszenzust, békét lehessen teremteni az országban. "Ha a Nobel-díj csak egy picit is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarországon is szembenézzenek az emberek a múlttal, annak én már rettenetesen örülük" - szögezte le Kertész Imre, aki hozzáfűzte: mindenesetre most határozottan azt érzékeli, hogy a Nobel-díj kapcsán óriási szeretet árad felé, s ez enyhítheti a megosztottságot. "Az az energia, amit a műveimbe fektettem, most visszasugárzik rám."
Mindenesetre nem szeretné közéleti szereplésre használni a most óriásira nőtt érdeklődést, mert amint fogalmaz: a közéleti szereplés nem neki való. "Író vagyok, az én feladatom az, hogy megírjam a könyveimet. Más közéletiségre nincs időm, a könyveimben benne vannak a gondolataim." Az is érződik a könyveiben, amiről berlini vagy budapesti hovatartozása kapcsán ezúttal is elmondta: "Az én hovatartozásom az, hogy nem tartozom sehová." Az európai zsidók közül a legtöbben gyökértelenek, elvették tőlük a gyökereiket. Sokukat csak Auschwitz tette zsidóvá, hiszen nem volt zsidó kultúrájuk, kötődésük. Mindenesetre arra a kérdésre, hogy hová helyezi magát a magyar irodalomban, így válaszolt: "Pillanatnyilag Nobel-díjas magyar író vagyok, ennyi."
Sajnos, a Sorstalanság angol fordítása minősíthetetlen, miközben kitűnő német és svéd fordítások olvashatók - az tehát különös szerencse, hogy a Svéd Akadémia tagjai a saját anyanyelvükön, remek fordításban olvashatták Kertész Imre négy könyvét. Most, hogy Nobel-díjat kapott, szeretné visszaszerezni az angol nyelvterületre való kiadás jogát attól a kis kiadótól, amely korábban kiadta a Sorstalanságot és a Kaddis a meg nem született gyermekért című könyvet. Sajnos, a két mű - és különösen az utóbbi - köszönő viszonyban sincs a két eredeti regénnyel, mintha nem is ugyanazon regényről lenne szó. Mivel jelentkezett egy nagy, tekintélyes tengerentúli kiadó, tárgyalások kezdődtek arról Kertész Imre német kiadójával, a Suhrkamp Verlag vezetőivel, hogy visszaszerezzék az angol nyelvterületre szóló jogokat.
A fotókat Dobó László készítette.
http://www.nobel.se
http://www.suhrkamp.de