Egyszerű, részletekig hiteles történetet mesél el Dér András a Kanyaron túl című filmben. Az elején, a Szabó Győző alakította drogdíler felbukkanásakor még az az érzésünk, hogy szokásos módon majd csak a felszínét fodrozzuk a drogproblémának. De nem ez történik. A színészek hitelesen szólalnak meg, alakításuk visszafogott és az ügyes történetvezetés nyomán a skandináv Dogma-filmekhez hasonló alkotás születik a vásznon.
Szilvi és Keke nyugtatóktól elkábítva töltik a napjaikat a drogosztályon. Itt vannak, a gyógyulás minden esélye nélkül. A kórházban dolgozó orvosok meg sem kísérlik a drogfüggőség megszüntetését. Csupán a szenvedéseiket próbálják enyhíteni, meghosszabbítva ezt a tét nélküli, kínokkal teli állapotot. Nincs kegyelem. Egyedül József atya (Bubik István), a kerület katolikus papja lát még reményt. Ő arról álmodozik, hogy leviszi őket vidékre, hogy egy elhagyott parasztházban újra megtalálják a kapaszkodókat, a drogon kívüli létezésbe vetett hitet.
A történet főszereplője Szilvi, aki a heroin miatt kisgyermekét is elveszítette. Látjuk a kínlódást és a vágyat, hogy a gyerek újra vele legyen, de a körülmények, és a saját gyengesége miatt soha nem jut el odáig, hogy tényleg visszaszerezze a gyermeket. A film az ő próbálkozásait, kínszenvedését kíséri végig, nagyon visszafogott módon. Nincs benne semmi pátosz, semmi keresettség vagy iskolásság. A kemény tények, a húsba vágó események erősebbek mindennél. A Szilvi szerepét játszó Dér Denisa néhány alkalommal komoly színészi teljesítményről tesz tanúbizonyságot, és külön öröm, hogy Dér András olyan színészekkel dolgozik, akiket nagyon régen vagy soha nem lehetett még látni a filmvásznon.
A filmnek persze így is megvannak a maga buktatói. Hitelessége ellenére sem eléggé árnyalt József atya figurája. Csupán annyit tudunk róla, hogy fiatalkorában ő is csövezett, és ezért érez szolidaritást a fiatalokkal. A magyarázat igaz lehet, bár meglehetősen közhelyesnek és leegyszerűsítettnek tűnik. Ezért ahhoz sem elég, hogy József atya ne csupán szent legyen, hanem hús-vér ember, aki a drogosokhoz hasonlóan tele van kételyekkel, bizonytalanságokkal, gyengeséggel. Nem látjuk ennek a szimpatikus és ígéretes figurának az árnyoldalát, úgy ahogy ezt az összetettséget kiválóan sikerült bemutatni Szilvi esetében. Mindennek ellenére érződik, hogy az alkotók otthonosan mozognak ebben a világban (Dér András korábban már elkészítette Árnyékország című filmjét is ugyanebben a témában), és a pontossághoz szakavatott konzultánsokat kértek fel, többek között a komlói terápiás központot működtető Leo Amici Alapítványt és a budapesti heroinistákat segítő Megálló Csoportot.
Kanyaron túl (magyar film)
Írta Dér András, Czető Bernát László, Szeredás András, fényképezte Csukás Sándor, vágó Ostoros Ágnes, zene Tóth Benedek, rendezte Dér András.
Szereplők: Dér Denisa (Szilvi), Bubik István (Mágocs), Gyuriska János (Tamás), Huszárik Kata (Anna), Hirtling István (István), Szabó Győző (Gyík), Bertók Lajos (Zsiráf) Venczel Vera (Doktornő), Vincze Emőke (Keke)