Hmmm, ilyen az ő krisztusi alázata. Ami a hollywoodi nagykutyákat illeti, például azokat, akik forgalmaznák a készülő miraculumot, ők mélyen hallgatnak. Az extrém nyelvhasználat ügyében pedig egynémely óvilági magisterek bátorkodtak felhívni Gibson figyelmét, hogy a latin nyelvet Krisztus idejében még sajna nem nagyon beszélték Palesztina vidékein. A római birodalom keleti fertályán akkoriban a köznapi görög, a koine volt használatos. Elképzelhető persze, hogy Pontius Pilátus a hálószobában latinul szólt asszonyához (ecce homo!), de seregeinek parancsnokát már görögül regulázta.
Az viszont históriai tény, hogy annak idején valóban az arámi nyelv volt a mindennapi communicatio eszköze, mi több, feltételezések szerint maga Krisztus is ennek egyik helyi változatát beszélte. Az egyszerűség (?) kedvéért fogadjuk el a tényt, hogy a film latinul játszódik, jóllehet, tudjuk mindannyian, hogy a Bibliát először Szent Jeromos fordította latinra Vulgata címen - ámde ő Krisztus után 345-420 között élt. Egyes vájtfülű criticusok, újabb kérdőjeleket kanyarítva az "autenticus" jelző mögé, azon morfondíroznak, hogy akkor vajon milyen latin nyelv lesz hallható a The Passionban? Merthogy ahány provincia, annyiféle dialectus létezett. És a helytelen nyelvjárás alkalmazása szerintük körülbelül olyan lesz, mintha valaki cockney English-ül mondaná el a Hamlet-monológot...
Mindegy, emelkedjünk felül az efféle problematicán, vannak itt nagyobb bajok, méghozzá a forgatókönyvvel. Például az, hogy a filmben Mária Magdolna mint Márta nővére szerepel, holott ezt az álláspontot már a katolikus egyház is felülbírálta és elvetette. (A pontosság kedvéért: Márta annak a Máriának a nővére, aki Jakab anyja, ld. Lukács 10:38.) Na persze kellett hozzá vagy ezer év. Ki tudja, ahhoz mennyi idő kell, hogy mi megnézhessük a filmet. Addig pedig talán Melnek egyszerűen arra lenne szüksége, hogy fene nagy jódolgában jól megrázza valaki. Mint Krisztus a vargát.