A történet azonban nem csupán egy klinikai eset kvázi-dokumentarista rekonstrukciója. A fiú magányos vergődésében megjelenik, mint a megváltás angyala: a szerelem. A teljes leépülés utolsó előtti stációjában a saját családi csődjével viaskodó nő minden józan megfontolással szemben bevállalja a lepusztult fiú sorsának megmentését.
Megrendítő epizódok követik egymást. Testi és lelki pokoljárás, viszolyogtató fájdalmak, miközben szembesülünk az úgymond józan külvilág hideg és ellenséges közönyével, prakticista önzésével. A kiüresedett kapcsolatok hálóiban vergődő szereplők a pontos kórképen túl érzékeltetik azt is, hogy milyen kétséges a menekülés a szenvedély rabságából. Az Indiába – ebbe az egzotikus allegóriába való vágyódás végül a tragédia felé vezető út kezdeti szakasza. Mint ahogy az életben is gyakran megtörténik, hogy a megmentésre vállalkozó áhítja legjobban a megmentést…
A film komor, ám ott pislákol a fény. Könyörtelen pontossága, klinikailag hiteles ábrázolása az illyési gondolatot példázza: „a tudatosított, kimondott rettenet félig már le is győzetett”…
Felhő a Gangesz felett – színes magyar film (143 perc)
Rendező Dettre Gábor
Operatőr: Pap Ferenc
Szereplők: Ternyák Zoltán, Tóth Ildikó, Kovács Lajos