Bár Hornby szerint műve a meccsre járóknak szól, egy honi körülményeink között „megfertőződött” egyed, lehet hogy nem rendszeres látogatója a bajnokiknak, de hetenként legalább két meccset megtekint a tévében és eljár focizni. Amennyiben az Ön barátja /férje /apja /testvére rendelkezik ilyen tünetekkel, vagyis hasonló betegségben szenved, olvassa el Ön is ezt a könyvet, hátha segít az illető megértésében… (Miután elolvasta, odaadhatja „ápoltjának” – örülni fog).
A Fociláz nem elsősorban a fociról és a játékosokról, hanem a meccseket körülvevő légkörről, a szurkolókról, stadionokról, utazásokról – a varázslatról szól. Olyan élmények, megfigyelések, elméletek (tehát összességében a foci-fíling), melyeket egy-egy mérkőzéshez kapcsolva raktározott el a szerző emlékezete. Gyermekkorától sorolja az eseményeket, az első meccstől, az első verésen át, a négy mondatig, melyet összesen kedvenceivel beszélt. A hangsúly nem a pontos időpontokon, eredményeken, gólszerzőkön van, nem is olvasunk egy-két sornál többet magukról a meccsekről, csak annyit, amennyiből megérthetjük az elmesélt lelkiállapotokat, érzelmeket meg reakciókat. Megismerjük a világot egy angol „intenzív osztályos” szemüvegén át, egy valós tündérmesében. 
Mégis a dátumok, a meccsek, a gólszerzők megemlítése miatt olyan átélhetők, valósak a történetek. A „foci-betegeknek” ezért nem is ajánlottuk, nekik elég csak egyszer kinyitniuk könyvet és máris olyan, mintha sörözőjükben kezdődne egy következő sztori, hogy emlékszel arra, „amikor Xy kicselezte /bevágta /bepotyázta /kihagyta /felbőrözte /megesernyőzte /agyonrúgta /elfújta…” vagy „mikor idegenben rúgtunk egy ötöst /kaptunk egy hármast”. A nevek, a csapatok, a környezet, a tét más, de mégis örömök és csalódások, sikerek és bukások hasonló emléke ül a számtalan „futballista” agyában.
Ám, mint tudjuk a labdarúgó mérkőzések megtekintése bizonyos esetekben igen szélsőséges – de sokszor kiszámítható - viselkedésre készteti különös embertársainkat. A 70-es évek örök pesszimista, dühös, rosszkedvű, rendkívül férfias, többnyire ittas angol szurkolói pedig olyan ismerősnek tűnnek. Ma, az itthoni tévéműsorokban és újságcikkekben biztonsági-cég tulajdonos, rendőr, politikus, szurkoló, játékos, edző, bíró mondja el véleményét „a magyar pályákon uralkodó állapotokról” és „a helyzet megoldásáról”. Minden második mondatban szerepel, „az angol példa” meg a „beléptető rendszer”, amelyek bevezetéséről szerzőnknek eleven élményei vannak, 1985-ből (!). Megtudjuk mit tettek Angliában a tombolók megfékezésére, azaz miről beszélnek itt hosszú-hosszú évek óta. Mindezeken felül az új Hugh Grant film (Egy fiúról) megjelenése (a plakátokon jól látható: Nick Hornby nagysikerű könyve alapján…), teszi aktuálissá a szerző két könyvének (Egy fiúról, Fociláz) hazai újranyomását.      
A kisiskolás korában „megfertőződött” szerző kötődése, kitartása – egész vallomása - megnyugtathatja a kedves „tünetmentes” olvasót, hogy az ő ismerőse talán nem is olyan súlyos, egyedi eset. Viszont valószínűleg gyógyíthatatlan.

 


Nick Hornby: Fociláz. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002.
304 oldal.