A kellemesen graciőz, szerelemféltésről, gáláns udvarlásról, szerepcseréről, színészek és társasági emberek ripacsságáról szól a színmű. A megunt házasság béklyójában vergődő nő, és az élete értelmének elvesztését érző férfi tragikus dialógusa ez. A barokk kort idéző jelmezben: abroncsos, minden ösztönös mozdulatot gátló szoknyaruhában beszélnek. A néző szeme folyton az arcokra téved. S az arcokon a ráncokra.
A középső felvonás álruhás, udvarló operajelenete artikulálatlan hangon szólal meg, a süketnéma jelbeszéd karmozdulatai kísérik. Majd a szöveget Lukin Zsuzsa és Patay Péter operaéneke tolmácsolja Monteverdi zenéjére. (A hajdani, legendássá vált Monteveri Birkózókör kreátora ki más zenéjét is használná?)
A háttérben megjelenő és a harmadik felvonás végéig tartó árnyjáték vonja el a figyelmet a színpad előterében történekről. Árnyak kokettálása, kecses mozdulatok és bizarr képek a színpadon.
A záró rész színészei a mai színpadi modorosság eszközeivel kísérleteznek. Megmutatják, hogy mihez képest más színház Jelesé. Csavar persze itt is van. Egyetlen saját hangon felolvasott mondat a színésznői szólamfüzérben. Ettől nem lehet ekkor sem felhőtlenül vihogni. Hogy melyik ez a mondat? Nézzék meg az előadást!
Rendező: Jeles András
Látvány. Petrovics Zoltán
Zene: Kondor Ádám
Színész: Madaras József, Király Zoltán Mátyás, Ruttkai Iván
Színésznő: Monyók Ildikó, Varga Györgyi
Énekes: Patai Péter
Énekesnő: Lukin Zsuzsa
Narrátor: Bojka
Kritikus: Hevesi András, Tamási Zoltán
Cselédlány: Gruiz Anikó, Varga Gyöngyi
Súgó: Krasznahorkai Ágnes, Pintér István, Tuul Calman
Árnyjátékosok: Czene Csaba, Krasznahorkai Ágnes, Kulcsár T. Tamara, Mázló Tímea, Szalontai Tünde, Petrovics Zoltán, Váradi Gábor
Kapcsolódó linkek:
www.c3.hu
www.lap.szinhaz.hu
www.szinhaz.hu
www.es.hu
www.mancs.hu
www.nepszabadsag.hu
www.nepszava.hu
www.magyarhirlap.hu