Három évtizeddel ezelőtt, az 1960-as-70-es évek lázas és mozgalmas fordulóján néhány fiatal hazai művész összefogott, és a mindig progresszív szentendrei képzőművészeti hagyományokra, valamint a korszak egyetemes, kísérletező művészeti törekvéseire alapozva (hivatalosan 1972-ben, azaz idén pontosan harminc éve) megalapították a szentendrei Vajda Lajos Stúdiót.

Ef Zámbó István alkotása
A társaság alapító és időközben hozzájuk csatlakozó tagjai az azóta eltelt időben többé-kevésbé folyamatosan jelen voltak a hazai művészeti életben, nemcsak képzőművészeti alkotásaikkal, hanem írásaikkal, filmjeikkel, akcióikkal, performance-aikkal, sőt koncertjeikkel és lemezeikkel is. Most pedig, az évforduló alkalmából a stúdió csaknem 50 tagja egy nagy, történeti áttekintést adó, ugyanakkor a jelenkori képzőművészeti törekvéseket is széles körűen reprezentáló kiállítás megrendezésével „ünnepel” a Műcsarnok összes termeiben.

A tárlaton a látogató fantasztikus „időutazáson” vehet részt: az elmúlt három évtized neoavantgárdja legjobbjainak, valamint az ő szellemiségükön felnövő fiataloknak a mindig új utakat kereső, sokszor meghökkentő, különleges munkáit nézheti végig. Az alkotók között ott vannak a legismertebb szentendreiek – Aknai Jánostól Bernáth(y) Sándoron, Bukta Imrén, Lois Viktoron, feLugossy Lászlón, Szirtes Jánoson, Wahorn Andráson át efZámbó Istvánig – éppúgy, mint a fiatalabb nemzedék hasonló szellemben alkotó tagjai. Meg azok a művészek (Agócs Attila, Iványi Norbert, Joláthy Attila, K. Kovács Imre, Matyófalvi Gábor) is, akik ma már nincsenek az élők sorában, ám munkásságukkal jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a „szentendreiség” Magyarországon kívül is ismert fogalommá váljon azok körében, akik érdeklődnek a mindig új utakat kereső képzőművészet iránt.

A kiállítás a nemzedéki sokszínűségnél talán csak műfajilag sokrétűbb: a festmények, grafikák, szobrok mellett a néző lépten-nyomon szellemes tárgykollázsokkal, izgalmas fénymunkákkal, valamint videóinstallációkkal is találkozhat a Műcsarnokban. A munkák feliratait szemlélve pedig azt is jó érzéssel lehet látni, hogy a most erre a kiállításra összegyűjtött alkotások jelentős része különböző köz- és magángyűjteményekből került a mostani seregszemlére. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy ez a hajdani „lázadó”, annak idején leginkább csak tűrt, sőt: sokszor tiltott, de soha sem támogatott művészet mára igenis megtalálta az őt megillető helyét az elmúlt évtizedek hazai művészettörténetében éppúgy, mint a gyűjtők körében.

Az október 6-ig nyitva tartó kiállítás mellett folyamatosan kísérőrendezvények is várják az érdeklődőket. A Műcsarnok egyik termében, vetítéseken a stúdió tagjainak koncertjeiből, illetve a róluk készített filmekből látható válogatás, de emellett időről időre más programok – vetítések, felolvasások, koncertek, performance-ok – is lesznek (a Műcsarnok mellett a GaG Galériában is; Budapest, VI. Andrássy út 13.).

A részletes programokról az érdeklődők a www.mucsarnok.hu webcímen tájékozódhatnak.