A helyzet „eléggé” tipikus, amellett a könyv „eléggé” olvasható, és humoros. A regény első személyben íródott és naplóformájú, érdekesen, bár kissé nyaktörő módon egyensúlyoz különböző világok határain. Megnézi magának a manageres-cégesautós világot, ami mindenkit érzékenyen érint itt és most. A téma az utcán hever, tele vannak vele a női magazinok. Lehet nézni például otthonról, macinaciban, szemüvegben, mélán nyomogatva a távkapcsolót hétköznap délelőtt. Lehet sörözés közben a többiekkel, akik ugyancsak kénytelenek nézegetni e világ tipikus, vagy annak vélt helyzeteit és figuráit.

Rácz Zsuzsa
Lehet két interjú között kicsit nagyobb felbontásban is. Aztán érdemes leírni, ha már az ember tud írni (és tiszta szerencse, hogy „megtanult”, nyilatkozta valahol a szerző). Közben itt vannak még a pasizós történetek kis csokrokban, egy kétségbeesett kamaszlány, egy szent, egy terapeuta és egy jéghideg kígyó vicces, mindentudó és sírnivaló történetei.
A könyv zavarba ejtően egyensúlyoz a határokon. A műfaja lektűr, igen-igen, vagy nem tudom mi. Úgy dolgozik, mint az azóta berobbant kukucskálós műsorok és rokonaik, a szappanoperák. A cím például egy csipetnyivel ízléstelenebb, mint amennyire poénos. A Bridget Jones nagyon megosztotta a közönséget, az olvasók szenvedélyesen szerették, vagy utálták, némely recenzens szerint a frusztráció mértéke szerint. A Terézanyu nem fog ilyen vad viharokat kiváltani. Amennyivel kevésbé profi, annyival emberibb is. Mert van még egy figyelemreméltó tulajdonsága Kéki Katának: elképesztően bátor is. Ahogy a dilettánsok, a szentek, meg némely okos nő, aki tudja, hogy minden másképpen van.