Fischer Iván állítólag kíméletlen vezető, keményen kézben tartja csapatát. Maximalista, nála nincs lazsálás a próbákon. Az eredmény viszont őt igazolja. Az, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) muzsikusai remekül játszanak, mindig pontosak, náluk már rég nem erény, hanem alapkövetelmény. Az viszont erény, hogy a zenekar finom árnyalatokra képes. Ha kell, visszafogott, máskor elementáris tempóra képes, ráadásul akár egyetlen másodpercnyi, hirtelen váltás után is. Az még természetes, ha egy hatalmas koncertteremben egyetlen zongora- vagy hegedűművész szóló közben úgy játszik, hogy hallani lehetne a légy zümmögését (ez történt például a 2001-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon, Msztyiszlav Rosztropovics gordonkaművész hangversenyén). De hogy ugyanez előfordulhat akkor is, ha szimfonikus zenekar játszik, az már csodával határos.
A BFZ a 2002. őszi-téli nagyzenekari sorozat első koncertjét szeptember 21-én és 22-én adta a Zeneakadémián, ahol Schubert A bűvös hárfa nyitánya után Mozart C-dúr zongoraversenye csendült fel Andreas Haefliger svájci zongoraművész közreműködésével. Franz Schubert nyitánya csupa báj, tele van gyönyörű dallamokkal – de úgy, hogy soha nem lesz érzelgős. Mozart 1785-ös zongoraversenye pedig zseniális kompozíció, csupa harmónia és játékosság. Andreas Haefliger - aki a világhírű Juillard Akadémia elvégzése óta New Yorkban él, s rendszeresen fellép a legnagyobb tengerentúli zenekarokkal – valóban mély zeneiségű, virtuóz, kimagasló technikai tudású előadóművész, ahogy kritikusai többször kiemelték. Kár, hogy a nagy taps ellenére nem adott némi ráadást...
Aztán, a szünet után megérthette a közönség, miért. Talán kímélni kellett a zenészeket, hogy bírják a második részt „szuflával”. Ekkor ugyanis Szergej Rachmaninov II. szimfóniája következett, s akik ismerik a művet, tudhatták, hogy rendkívül nehéz darab, már csak egyórás időtartama miatt is, s akkor még nem beszéltünk az intenzitásáról, a benne feszülő energiákról. Az viszont, ahogyan a BFZ Fischer Iván magával ragadó vezetésével, hatalmas lendülettel, szenvedélyesen, mégis fegyelmezetten előadta a szimfóniát, arról talán egyetlen dolog mindent elárul: tökéletesen benne volt a nagy orosz lélek.
Kapcsolódó cikkeink:
A BFZ esete a zsákbamacskával
Bruckner fesztivál - Bruckner nélkül
www.budapestifesztivalzenekar.hu