A megjelent írások közül kiemelkedik Móser Zoltánnak a Tiszatájban publikált cikke, mely nem a szokványos Kossuth megemlékezések közé tartozik. Egy másik személynek, egy másik messze földön híres magyarnak, Bartók Bélának remekbeszabott Kossuth-szimfóniája által próbálja megmutatni, egy másik korban, több mint 100 évvel ezelőtt mit jelenthetett az a szó: emlékezés. 
„A magyar történelemben 1848 egyike a legnevezetesebb esztendőknek; ekkor tört ki a magyar szabadságharc; élet-halál küzdelem, melynek célja volt véglegesen megszabadulni az osztrákok és a Habsburg-dinasztia uralma alól. A forradalom vezetője, lelke Kossuth Lajos volt” - ezek a cikkíró által is idézett bartóki sorok jól mutatják: a magyar zeneszerzőben élénken élt a magyar szabadságharcnak képe.
Móser írásában kiemeli, a zeneszerző komoly harcot vívott a mű 1904-es magyarországi premierjéért, sőt - mivel Kossuth neve ekkor még komoly hívószó volt a népi olvasatban - magáért a címért is meg kellett küzdenie.
A cikkben olvashatunk a mű keletkezési körülményeiről, viharos fogadtatásáról és magának a 10 részes szimfóniának a Bartók által lejegyzett címeiről is, melyek közül nem egy a századforduló zivatarában igen bátor szókimondás volt („Veszélyben a haza!; Hajdan jobb időket éltünk…”). Mindezek mellett Móser felidézi az 1900-as évek politikai világát, a „nagy idők tanúinak”, a Kossuth-szakállas öreguraknak az életét, halálát.
A cikk személyes hangvételű zárása, a ma emberének őszinte hitvallásává növi ki magát: „…a szimfónia jelentette a zeneszerzőnek az elindulást, s ebben benne van (látensen) a megérkezés is, ugyanez olvasható le erről - a régóta reám figyelő - Kossuth képről is. Örökös elindulás és megérkezés. Vagy inkább azt üzeni nekem Kossuth is, Bartók is, hogy így vagy úgy - bátran, tétován, vagy félénken, de el kell indulni, hogy megérkezzünk valahová.”
A cikk hamarosan olvasható lesz a Tiszatáj internetes változatában is (www.tiszataj.hu).