Kevés műfajról mondható el, hogy a szakmai megítélése és a közönségsikere ennyire szétvált. Az operettet a 20. század folyamán többször nyilvánították halottnak, elavultnak, sőt ideológiailag gyanúsnak – közben pedig a nézőterek megteltek, a dalokat pedig olyanok is ismerik, akik soha nem ültek be egyetlen előadásra sem.

Honnan jön a műfaj?

Az operett a 19. század második felében alakult ki, elsősorban Párizsban és Bécsben: könnyed, énekes-prózás, komikus és romantikus elemeket vegyítő színpadi forma, amely az opera zenei igényességét a népszínmű közérthetőségével kötötte össze.

A budapesti operett a századfordulóra vált önálló iskolává. Ehhez több minden kellett egyszerre: sűrű színházi élet, erős zenei képzés, jó szövegkönyvírók és egy olyan polgári közönség, amely rendszeresen járt színházba. A magyar változat jellegzetessége a magyaros zenei fordulatok – verbunkos ritmusok, csárdásszerű részek – beemelése a bécsi hagyományba.

A világkarrier

A magyar operett nemzetközi jelenléte nem legenda: Kálmán Imre és Lehár Ferenc darabjai a két világháború között Berlintől New Yorkig szerepeltek a műsorokon, és a legismertebb dallamok több nyelven, több feldolgozásban terjedtek el. Ez a magyar kultúra egyik legszélesebb hatókörű exportja.

A siker oka részben a zenei minőség, részben a szerkezet. Az operett dramaturgiája nagyon pontosan megtervezett: a nyitószám felvezet, a kettősök viszik előre a cselekményt, a nagy szólószámok a lélektani csúcspontokra kerülnek, a finálé pedig összefogja a szálakat. Ez a szerkezet a mai musicalek felépítésének közvetlen előzménye.

Miért nézik le sokan?

A kritika három érvet szokott felhozni. Az első a sablonos cselekmény: a szegény fiú és a gazdag lány, a félreértés, a happy end – valóban ismétlődő szerkezetek. A második az érzelmi túlfűtöttség, amelyet könnyű giccsnek nevezni. A harmadik a történelmi háttér elmosása: az operettvilág békebeli, aranyozott monarchiája jórészt vágykép, nem valóság.

Ezek az érvek nem alaptalanok, csak nem teljesek. A sablon a műfaji szórakoztatás velejárója – ugyanezt a krimiről vagy a romantikus vígjátékról is el lehetne mondani. Az érzelmi túlzás pedig nem hiba, hanem eszköz: az operett nem lélektani realizmust ígér, hanem érzelmi tisztaságot, felnagyítva.

A műfaj, amely a legnehezebb

Amit a közönség ritkán lát, az az operett szakmai nehézsége. A primadonna és a bonviván szerepköre olyan hangi felkészültséget kíván, amely az operaénekesekével azonos – közben viszont ezeket a szerepeket táncolva, prózát mondva, gyakran fizikailag megterhelő koreográfiában kell előadni.

A szubrett és a táncoskomikus párosa ennél is összetettebb: náluk a komikai időzítés, a tánctechnika és az énektudás egyszerre szükséges. Ez a hármas követelmény – ének, tánc, próza – a színészi szakmák egyik legnehezebbike, és éppen ezért képeznek rá külön szakirányt.

Ehhez járul a színpadi apparátus: nagy zenekar, kórus, tánckar, díszlet- és jelmezigény. Egy operettelőadás így a legköltségesebb színházi formák közé tartozik – arról, hogy mennyi ember dolgozik egy ilyen esten a színfalak mögött, korábbi cikkünkben írtunk részletesen.

Hogyan újul meg?

Az elmúlt két évtized legérdekesebb fejleménye, hogy az operettet elkezdték kritikusan színre vinni. A rendezések egy része nem tagadja le a műfaj vágyálom-jellegét, hanem tematizálja: megmutatja, hogy az aranyozott monarchia-kép mögött milyen valóság volt, és mit jelentett a szerzők többségének a későbbi emigráció.

A másik megújulási irány a zenei. Kisebb, kamarazenekari átiratok, jazzes hangszerelések, kortárs koreográfia – ezek a megoldások fiatalabb közönséget hoznak, és a műfajt kimozdítják a múzeumi státuszból.

A harmadik a musicallel való összenövés. A mai zenés színházi képzés és üzemmenet ugyanaz a kettő számára, és sok előadó mindkét műfajban dolgozik. Ez a közeledés az operett túlélésének egyik feltétele – és egyben az oka annak, hogy a fiatalabb nézők számára a határvonal egyre kevésbé érdekes.

Kinek ajánljuk?

Aki még soha nem látott operettet, annak érdemes a legismertebb darabokkal kezdenie, mert a dallamok nagy részét úgyis ismerni fogja – ez az élmény önmagában is meglepő. Aki viszont a műfaj kritikai olvasatára kíváncsi, keressen kortárs rendezői megközelítést.

Gyerekkel is jól működik: a látvány, a tánc és a humor azonnal hat, a cselekmény pedig könnyen követhető. Kezdésnek a rövidebb, kétfelvonásos darabok a legjobbak.

GYIK – gyakori kérdések az operettről

Mi a különbség az opera és az operett között? Az operettben prózai jelenetek és tánc is van, a hangvétele könnyedebb, a szerkezete pedig a szórakoztatásra optimalizált – de az énektechnikai igénye sok szerepben az operáéval azonos.

Kik a legismertebb magyar operettszerzők? Elsősorban Kálmán Imre és Lehár Ferenc, akiknek darabjai a két világháború között nemzetközi sikert arattak.

Mit jelent a primadonna, a bonviván, a szubrett és a táncoskomikus? Az operett négy alap szerepköre: az első kettő a romantikus főpár, a második kettő a komikus, táncos vonal – utóbbiaknál az énektudás mellett a tánc és a komikai időzítés is elengedhetetlen.

Elavult a műfaj? A cselekményszerkezet valóban sablonos, de az operett zenés szórakoztató formaként ugyanolyan élő, mint a musical – amellyel az utóbbi években erősen közeledik egymáshoz.

Gyerekkel is mehetek? Igen, a látvány, a tánc és a humor jól működik; kezdésnek a rövidebb, kétfelvonásos darabok ajánlottak.

Miért drága egy operettelőadás? Mert nagy apparátust igényel: zenekart, kórust, tánckart, valamint jelentős díszlet- és jelmezköltséget.