Túl azon, hogy sokat ígérő – remek is volt ez a kezdés. Aztán a folytatás épp így remek maradt – de már nem ígért semmit, legkevésbé gondolatilag is izgalmas, jelentéses tartalmat. És nem mondom, hogy Joseph Nadj társulatának rendkívüli képességű tagjai a maguk testi mivoltában nem elégségesek a szórakoztató színpadi jelenléthez – de hát én, a magam tapasztalatból fakadó előítéletével egyre a néhány évvel ezelőtti Woyzeckre, vagy valami hasonlóra vártam. És az nem jött.
A zord külvárost és nyomasztó sötétséget imitáló, dobogókkal és emelvényekkel szabdalt térben jelenetek sorjáznak, amelyek közös nevezője egy csapat színész-táncos-artista remek kondíciója és a fizikai, biológiai adottságokat meghazudtoló tehetsége. Az ő „gumiemberüknél” gumibb élőlény nincsen: nem elég, hogy a két térde közt átnyúlva és átemelkedve minden mozdulatra képes, de még egész kifacsart testi valójában őt magát is mozgatni és forgatni lehet. Az asztallapként heverő férfi egyszer csak feláll – és vele indul az asztal is.
Gyorsan leesett az állunk – és úgy is maradt a produkció végéig. A virrasztók valóban virrasztanak, de mit mondjak: ez a legkevesebb.
CCN d'Orléans Compagnie Josef Nadj: Les Veilleurs (A Virrasztók)
Madách Színház március 26-27
Koreográfus: Josef Nadj
Zene: Variété di Mauricio Kagel
Szereplők: István Bickei, Denes Debreï, Samue Dutertre, Peter Gemza, Mathilde Lapostolle, Nasser Martin-Gousse, Ivan Mathis, Josef Nadj, Laszlo Rokas, Jozsef Sarvari, Cécile Thiéblemont, Henrieta Varga
Kapcsolódó linkek:
www.balkon.c3.hu/balkon_2002_04/17halasz.html
www.szinhaz.hu/varszegi/test.htm