- A való életben a Te színészügynököd is nő, mint a film hősének. Segítettek az ilyesfajta párhuzamok a szerep megformálásában?
- Meskó Zsolt rám írta a főszerepet, ezért természetesen az életemből is felhasznált néhány elemet a történetben. Ettől függetlenül a főhős életét nem lehet azonosítani az enyémmel. Ma már nagyon sok színész dolgozik ügynökkel. A forgatókönyvben megfogalmazott dilemma - művészet vagy pénzkeresés - pedig mindannyiunk problémája. Az értékek devalválódnak. A színésznek nincs helye a mai médiában, kivéve, ha bohócot csinál magából vagy valamilyen szinten idomulni próbál. Népszerűséget lényegesen nehezebb minőségi munkával szerezni, mint régen. Sokszor nevetségessé kell tenned magad. Erről szól a film. Vannak olyan színészek, akik áldozatául estek ennek a problémának. Úgy gondolom, én ezt nem mondhatom magamról. Ugyanakkor - mint minden esetben - saját magamból is belefogalmazok bizonyos elemeket a szerepbe. Sok közös pontot találtam.
- Sok műfajban kipróbáltad már magad. Sőt azt nyilatkoztad egyszer, nem zavar, ha egyesek ezt úgy érzékelik, hogy kommercializálódik a személyiséged. Ha össze tudod egyeztetni a művészetet és a pénzkeresést, akkor talán nem is olyan valós ez a probléma?
- A színházban nem keresünk eleget, így előbb-utóbb szembesülünk az anyagi gondokkal. Az nem jó, ha az ember olyan munkából próbál megélni, ami teljesen eltér a szakmájától, ezért aztán mindenki úgy boldogul a szakmán belül, ahogy tud. Nem lehet mindig azt csinálni, amihez leginkább kedvünk van. Ma Magyarországon ez bevett gyakorlat, és valós probléma.
- Milyen szempontok alapján válogatsz az ajánlatok között?
- A menedzserem, Stern Éva segít. A lehetséges feladatok közül mindig megtalálja a vállalhatót, ami ugyanakkor anyagilag is megfelelő. Persze ez nagyon nehéz. A színház fontos része az életemnek, de filmezni is nagyon szeretek, amire sajnos ritkábban adódik lehetőség. Kevés film készül, ezért jobb az adódó alkalmat kihasználni, ha az ember gyakorlatot akar szerezni. A mostani munka esetében pedig külön öröm, hogy eljátszhatom életem első nagyjátékfilm főszerepét. Sokat tanulok belőle.
- Meskó Zsolt két kisjátékfilmjében - a Fehér alsóban és a Somlói Galuskában - is szerepeltél. Szeretsz ugyanazzal a rendezővel dolgozni?
- Úgy érzem, hogy az eddigi közös filmjeink jól sikerültek, és a munka minőségének is jót tesz, ha jobban ismered azt az embert, akivel együtt dolgozol. Könnyebben kommunikálsz, és jobban megnyílsz bizonyos helyzetekben. Az is fontos, hogy jó hangulatú a mostani forgatás. Zsolt nyitott ember, mások véleményét is meghallgatja. Persze ő irányít, de mégis elég szabadon engedte, hogy alakítsuk, színesítsük a karaktereket.
- Van elég időtök a jelenetek próbáira?
- A film előkészületei elhúzódtak, úgyhogy a forgatás előtt nem voltak próbák. Ezeket most a felvételek előtt pótoljuk be. A munka sok koncentrációt igényel, mivel Kardos Sándor operatőr hosszú snittekben veszi fel a jeleneteket. Mindennek olajozottan kell működnie. Ha valaki ront, akkor kezdhetjük elölről az egészet.
- A hosszú snittek alkalmazása segíti az elmélyültebb színészi munkát?
- Ez a munkamódszer némi színházi jelleget kölcsönöz a felvételeknek. Persze egy forgatás nagyon messze áll a színházi próbák hangulatától, formájától. Az mindenképpen előny, hogy nem kell szétszabdalni a jelenetet, és a komoly koncentráció jót tesz a játéknak. Természetesen sok múlik azon, hogy kik a partnerek. Meskó Zsolt úgy válogatta össze a színészeket, hogy az epizódszerepeket is komoly művészek játsszák. Sok ötlettel gazdagították a figurákat, és mindenki adott valami fontosat magából a forgatáson.