A Trafóban a színpad hátterében zenekar ül egy emelvényen, középen hatalmas görög szobrot imitáló oszlopokon sárga, piros, kék és zöld diszkófények villódznak. A színpadon félmeztelen chippendale fiúk szaladnak keresztül, a függöny mögül a táncos lányok színes jelmezei villannak ki. Egyszer csak oldalról előlép Kamarás Iván, Fullajtár Andrea és Mácsai Pál. Kamerák mindenhol, de csak a nézőtéren elhelyezett az igazi. Kardos Sándor veszi a jelenetet, miközben Meskó Zsolt rendező instruálja első nagyjátékfilmjének színészeit. Az egyelőre Szent Iván utolsó útja címen futó film sokak számára ismerős és aktuális problémát mesél el egy színész egyetlen napját bemutatva. Iván, a főszereplő hiába tehetséges, képtelen lenne megélni színházi fizetéséből, ezért belesodródik egy olyan mechanizmusba, amelyből talán már késő kiszállni. Iván karrierjét menedzser intézi, jól fizető haknikon lép fel, miközben az életének irányítása észrevétlenül kicsúszik a kezéből. Magánélete romokban hever, sőt talán már nem is létezik, és már azt is kezdi elfelejteni, milyen volt valaha elmélyülten egyetlen munkára koncentrálni. Ki akarna lépni a gépezetből. De vajon sikerül-e megállítania a mókuskereket? Vagy már csak kétségbeesett kapálózásra van lehetősége ebben a világban? Meskó Zsolt olyan történet mesél el, amely a mai kor égető problémáit feszegeti, miközben felvonultatja az újkapitalista haknivilág jellemző figuráit, a sztárt, a menedzsert, a producert és a többieket.