Ki ír manapság humoros regényt? Ráadásul olyat, amelyik sok-sok, csaknem egyforma terjedelmű, egymástól függetlenül is olvasható novella-féleségből áll? Sőt olyat, amelyet átitat a fanyar társadalomkritika, egyik nyilvánvaló célja a közelmúlt és a ma köz- és magánidiotizmusának harsány kinevettetése? Ki az, aki a nem is olyan régen elmúlt szocializmust nem görcsösen elemezgetni akarja, hanem néhány vonással felvázolt díszletnek használja, amelyben hőse, a szocialista állam elszántan hűséges alattvalója csetlik-botlik, bűnöz és csibészkedik?
Van ilyen író, bármilyen meglepő. Lajta Erikának hívják, ez az első regénye, s feltehetően igen fiatal. A törpeóriás nagyszerű kezdet: könnyed, humoros, minden görcs és erőltetettség nélkül megírt szöveg, jó olvasmány, s csak ritkán érezni rajta a szerző gyakorlatlanságát.
A sok kis történet abszolút hőse ifjabb Tegzes Ede. Ifjabb Tegzes Ede azonban nem ifjabb (mert apját egyáltalán nem így hívják), nem Tegzes (ugyanezért), és ki tudja, hogy vajon Ede-e. Született torzan, púposan, görbe lábbal, foggal és kancsalon Veszprémben, nagy elhatározásokkal és az Állam iránti feltétlen odaadással. És regényhősnek. Az ő életét (kalandos születésétől és I. ötéves tervétől kezdve keserves házasságáig, válásáig és haláláig, sőt halála utánig) kíséri végig a kötet.
Sokféle hagyományhoz kapcsolódik Lajta Erika mulatságos és szellemes regénye: Bosch groteszkjeihez, ahol a torzalakok társaságában a kor társadalma is megmutatkozik (a maga torz, nevetséges és ijesztő mivoltában), E. T. A Hoffmannhoz, Örkényhez, de Kosztolányihoz is, (s ahogyan a hátsó borítón egyik méltatója írja:) Grass Bádogdobjához is. Hogy a gnómon, a torzszülöttön nevessünk, egy pillanatra sem okoz feszültséget bennünk; részint mert nem is rajta nevetünk (hanem azon az ostoba világon, amely őt körülveszi, s amely ifjabb Tegzes Ede minden ostobaságán túltesz), részint pedig mert ebben az alakban testi fogyatékossága nem is olyan fontos: ez csupán kiválasztottságának, különlegességének biztosítéka, s így eszköze mindannak, amit pihent elméje kieszel és amit a főhős mindenáron véghezvisz. A testi, szellemi, társadalmi abnormalitás és normalitás, egészség és rettenetes deformitás, komolyság és nevetés ellentétei a regény fő motívumai - s ezek már a főhős alakjában is testet öltenek. Ifjabb Tegzes Ede egyszerre Svejk (aki nagyon komolyan vesz minden szólamot, szó szerint fordítja le a hatalom minden retorikus frázisát), és Thyl Eulenspiegel (aki túljár a nagyképű, önhitt, felfuvalkodott emberek eszén).
Lajta Erika: A törpeóriás. Regény.
Bp., Magyar Napló, 2002.
214 o., 1484 Ft.
Kapcsolódó linkek:
www.es.hu/0045/kritika.htm
www.es.hu/0135/kritika.htm
www.elender.hu/kortars/0006/lajta.htm