A könyv fő tézise, miszerint a déli szomszédunk elleni támadás-sorozat virtuális volt, a szerző szerint is megszorításra szorul: csakis a támadó fél, a NATO-tagországok szempontjából érvényes. Míg Jugoszlávia lakosai tényleg a bőrükön érezhették a bombázások következményeit, a támadó országok polgárai sokkal inkább mint valamely izgalmas sportesemény szemlélői élték meg az eseményeket. De a szerző szerint virtuális volt ez a háború politikai és jogi szempontból is. Nem élvezhette sem az ENSZ, sem pedig a NATO-tagállamok lakosainak explicit támogatását, hadüzenet nélkül kezdődött és nem a szó klasszikus értelemben vett győzelemmel, hanem csupán kétes értékű katonai-technikai egyezménnyel zárult. 
És még soha egyetlen háborúban nem volt akkora szerepe a korszerű technikának, mint ebben. A szerző már az albán menekült-táborokban arra lett figyelmes, hogy a legkeresettebb holmi nem az élelem vagy az ivóvíz volt, hanem a mobil-telefon. A támadások soha nem tapasztalt pontosságát pedig természetesen szintén a csúcstechnika biztosította. Ezért beszél a szerző kabinet-háborúról: nem a szó hagyományos értelmében vett harcosok folytatták, hanem a főszerepet - sokkal inkább, mint bármikor korábban - technokraták, jogászok és a média emberei játszották. S mindennek következményeképpen: a támadó fél szempontjából az egész akció kockázatmentes volt. Emberáldozatok ugyanis szinte csak a másik oldalon voltak.
Egyben ez az a pont, ahol Ignatieff, aki egyébként kezdettől fogva sürgette a beavatkozást, a legnagyobb problémát látja: az emberi jogok nevében folytatott rizikómentes háború, állítja, morális ellentmondás. Tudniillik e jogok előfeltétele, hogy az emberi élet mindkét oldalon egyformán értékes. Itt pedig nyilvánvalóan nem erről volt szó, ami mindenekelőtt az Egyesült Államokban frissen kifejlesztett csúcstechnológia bevetésének következménye.
Ugyanakkor a szerző rendkívül törékenynek, ideiglenesnek tartja az amerikai technológiai monopóliumot. Súlyos ellentmondást lát egyrészről az amerikai nemzetbiztonsági politika, másrészről pedig a szabad kereskedelem és nyitott piac elve között, hiszen míg az előbbi a nevezett monopólium megőrzéséért száll síkra, az utóbbi minden áru, így a féltve őrzött csúcstechnológia szabad és határtalan áramlását, akár gátlástalan exportját sürgeti. Ignatieff jóslata szerint ez az ellentmondás az amerikai kapitalizmus javára fog eldőlni, ami azzal járhat, hogy a délszláv légi-csapás igazi főszereplője, a korszerű technológia, olyan kezekbe kerülhet, ahol még nagyobb veszélyt jelenthet, mint bármikor korábban.
De ha ez nem következik is be, így a szerző, az Egyesült Államok oly erősnek hitt légvédelme akkor sem lehet elég biztonságos ahhoz, hogy ne veszélyeztethessék barbár terror-támadások az amerikai polgárok életét. Nem írta le, mert amikor könyvén dolgozott, még nem ismerhette az ezzel összefüggő borzalmas dátumot: szeptember 11.
Michael Ignatieff: Virtual War - Kosovo and Beyond, Phaidon Press, 2000
Kapcsolódó linkek:
www.ksgnotes1.harvard.edu/.../aba163361f7adf748525676600686c40/0d21f0bc3a511209852569490075969f?OpenDocument
www.oneworld.org/index_oc/issue596/ignatieff.html
www.salon.com/books/int/2001/11/13/ignatieff/