Medveczky Jenő 1921-től a Képzőművészeti Főiskolán Vaszary János növendéke volt, majd Rómában és Párizsban tanult. 1929-ben az Ernst Múzeumban bemutatott Görög dráma című munkájáért megkapta a Szinyei-Merse Társaság nagydíját. Részt vett az 1937. évi párizsi világkiállításon, a magyar pavilon lépcsőházát díszítő pannójáért Diplôme d’honneur-t kapott. Háromszor állított ki a Velencei Biennálén, és szerepelt a milánói triennálékon is, ahol 1936-ban falkép terveiért ezüstéremmel díjazták. Számos murális feladatot oldott meg köz- és egyházi épületeken a harmincas évektől: a Fő utcai görög-keleti templom, a táti és homokkomáromi templom freskódísze is az ő munkája. A háború alatt katonáskodott, majd bujkált. Pécsett rendezte meg első önálló kiállítását, 1946-tól másfél évig élt ott. Az Ernst Múzeumban bemutatott levele szerint kicsit magányosan: „Itt csak néha-néha egy kis beszélgetés hiányzik, méltó barátok nélkül élek”. A barátok később sem tudnak segíteni: 1949 és 1955 között állami megbízást nem kapott, kiállításra nem is gondolhatott. 1961-ben készítette el a Péterfy Sándor utcai kórház dísztermének pannóját, ’67-ben a Műcsarnok presztiljét. Tizenöt éven keresztül, csaknem haláláig készítette élete fő művét, a 49 lapból álló Iliász illusztráció sorozatot. Halála évében, 1969-ben kapta meg a Munkácsy díjat.
Medveczky Jenő a 20. századi magyar festészet és grafika egyik legkiválóbb mestere. A művész születésének századik évfordulója alkalmából külföldi és hazai magángyűjtemények, valamint hazai közgyűjtemények anyagából kínált válogatás újrafelfedezésének a lehetőségét teremti meg.
Medveczky Jenő centenáriumi kiállítása az Ernst Múzeumban látható 2002. június 13 - július 3-áig.
További információk: