Yann Arthus-Bertrand francia fotográfus - aki dolgozott már többek között a Life és a National Geographic magazinoknak is - egy tizenkét éve tartó kutatómunka eredményeit osztja meg velünk. Ez idő alatt több mint 100 országban 3000 órát töltött a levegőben helikopteren. Az Unesco támogatta tervből született A Föld a magasból című könyv, amely a Franciaországban páratlan, 800 ezres példányszámban jelent meg. A fotókból összeállított kiállítás is Párizsból indult 2000 májusában, és Mexico City-t, Hannovert, Tokyo-t, Stockholmot érintő világkörüli útja során eddig csaknem 9 millió ember látta.
Légi felvételei a természet sokszínű arca és az élet számos megjelenési formája mellett bemutatják az ember keze nyomán változó világot, és a környezettel kapcsolatos fejlesztéseket is. Fotói gyakorlatilag "pillanatfelvételek" a Föld nevű bolygó állapotáról az évezredfordulón. A képek és az azokat kísérő, illetve kiegészítő szövegek a túlnépesedésről, az ivóvízhiányról arra késztetik a látogatót, hogy elgondolkodjon végre bolygónk fejlődéséről és az emberiség jövőjéről. A kiállítás azt hangsúlyozza, hogy a fogyasztás, a termelés, valamint a természeti kincsek kitermelésének jelenlegi szintje és módja hosszú távon nem folytatható. Azt illusztrálja, hogy döntő pillanatban vagyunk:a tartós fejlődés alternatívája elősegítheti, hogy "a jelen igényeit anélkül elégítsük ki, hogy csökkentenénk a jövő kapacitásait". Ez a változás, ez a hatékony elkötelezettség a tartós fejlődés útján nem csupán a kormányon és hatalmon lévők akaratától függ. Minden ember, egyénként is szerepet játszik a bolygó
jövőjében, mindenkinek van hatalma, hogy cselekedjen és mozduljon, akár nagyobb tömegben is, és befolyást gyakoroljon a határozathozókra. A kiállítással Yann Arthus-Bertrand ezt szeretné tudatosítani bennünk.
Bolygókép
Földünk a magasból – fotókiállítás a Felvonulási téren
Nehéz könnyű szívvel állni Yann Arthus-Bertrand fotói előtt, pedig a körítés kifogástalan: éjjel-nappal látogatható az igényes és informatív kiállítás a Felvonulási téren. Csak ne lenne folyamatosan az az érzésünk, hogy a környezet megóvása még mindig nem közügy.