Nemcsak a klíma hűti le pillanatok alatt a kinti 40 fokban felhevült testeket a Ludwig Múzeumban. Elég egy pillantás a képekre: a végtelenített (néhol mélyvörös) vízfelszín engem is lecsendesít. De hogy meg ne nyíljon a tér oly hirtelen, rózsaszín testekre fókuszálhatok – éppen lubickolnak. Kicsit ismerősen álldogálnak a bokáig érő vízben és ismeretlenül felém sem néznek. A gyűjtőszenvedélyéről is híres Kőnig Frigyes most strandoló aktokat feldolgozó sorozatát (gyüjteményét?) tárja elénk. A tájat gyakran elhagyva homogén színmezőbe helyezi a modelleket, pedig van természeti élményalapja is a találkozásoknak. Legtöbbjüket a Velencei tónál, szemmel vagy fényképezőgéppel leste meg a művész. Abban az állapotban, amikor mindent a parton hagytak. Semmi nincs náluk, semmi nem maradt rajtuk, ami hovatartozásukat erősítené és felénk mutatná. A bevált recept szerint szabadít meg minket is az előítéletektől Kőnig Frigyes. Ugyanaz a téma sokféle kiindulópontból, sokféle módszerrel. Ha leegyszerűsítem (mint ahogy ő sem bonyolítja): végül is csak a festészethez fűződő viszonyát osztja meg velünk.

www.ludwigmuseum.hu