Ha valaki azt hallja, hogy egy regény témája „a pünkösdista szabadegyház kialakulása Svédországban", jó eséllyel száraz dokumentumkötetre gondol. Téved. Per Olov Enquist a dokumentarista háttérből szenvedélyes, feszes regényt írt — és talán a legfontosabbat a saját életművében.
Ki volt Per Olov Enquist?
A kortárs svéd irodalom egyik legjelentősebb alakja 1934. szeptember 23-án született a västerbotteni Hjoggböle nevű faluban, Svédország északi részén, és 2020. április 25-én hunyt el. Uppsalában végzett irodalomtörténet szakon; első regénye, a Kristallögat 1961-ben jelent meg.
Enquist írói módszerének lényege, hogy valóságos dokumentumokból, jegyzőkönyvekből, levelezésekből épít regényt — de a végeredmény soha nem riport, hanem irodalom. A módszer legismertebb darabjai a Legionärerna (1968), amellyel elnyerte az Északi Tanács irodalmi díját, és Az udvari orvos látogatása (1999), amely a dán VII. Keresztély udvarában játszódik, és nemzetközi áttörést hozott neki.
A pünkösdista gyerekkor
Enquist beleszületett abba a világba, amelyet később megírt. Édesapja akkor halt meg, amikor ő hat hónapos volt; egyedül az édesanyja nevelte, aki tanítónő volt. A közösség, amelyben felnőtt, pünkösdista volt, a maga szigorú tilalmi listájával: tilos volt az alkohol, a színház, a mozi, a tánc.
Utólag mégsem bánta. Ahogy egy budapesti beszélgetésen elmondta: jó volt az anyjával felnőni, és éppen azért, mert nem volt apa, semmiféle apai teher nem nehezedett rá.
Lewi útja: regény egy szabadegyház születéséről
A Lewi útja (eredetiben Lewis resa, 2001) a huszadik századi svéd társadalom egyik legnagyobb népmozgalmának, a pünkösdista szabadegyháznak a kialakulását, robbanásszerű terjedését és a „birodalommá válásból" fakadó konfliktusait ábrázolja.
A regény két ember életén keresztül mondja el ezt: Lewi Pethrus és Sven Lidman, a mozgalom két vezetője merőben eltérő személyiség. Enquist hol együttérzéssel, hol iróniával rajzolja meg őket — és éppen ez a kettősség teszi a könyvet regénnyé, nem egyháztörténetté.
Mi az a pünkösdista mozgalom?
A mozgalom Svédországban a 20. század elején gyakorlatilag a semmiből indult, és Lewi Pethrus rendkívüli szervezőkészségének köszönhetően nőtt naggyá — majd túl naggyá. Mára a kereszténység egyik legnagyobb világméretű irányzata, több százmillió hívővel.
A szerkezete azonban máig szokatlan: nincs benne hierarchia, nincs főpapság, a gyülekezetek függetlenek, és a kis közösségek a prédikátorok köré szerveződnek. Már önmagában ebből sok minden megérthető a svéd demokratikus érzületből — Svédország huszadik századi történetét sok száz hasonló, alulról szerveződő népmozgalom alakította.
Enquist magyarul
- A tribádok éjszakája — színdarab Strindbergről (eredetiben Tribadernas natt, 1975)
- Strindberg – életjáték
- Képcsinálók
- Hamsun
- Az udvari orvos látogatása (1999)
- Lewi útja (2001)
Későbbi művei közül a Blanche és Marie könyve (2004) Marie Curie és Blanche Wittman kapcsolatáról szól, önéletrajzi kötete, az Ett annat liv pedig 2008-ban jelent meg. Pályája során megkapta többek között az Északi Tanács irodalmi díját (1968), a Selma Lagerlöf-díjat (1997), a Nelly Sachs-díjat (2003), kétszer az August-díjat (2003, 2008) és az európai irodalom osztrák állami díját (2009).
2003, Budapest: Enquist és Esterházy
A 2003-as budapesti könyvfesztivál egyik legizgalmasabb eseménye egy hármas beszélgetés volt: Per Olov Enquist, Esterházy Péter és Váradi Júlia.
Esterházy hamar megtalálta a kapcsolódási pontot. A A szív segédigéi — az ő 1985-ös könyve — az „anyakönyve", a két nagy kései regénye pedig, a Harmonia Cælestis és a Javított kiadás, az „apakönyve". A Lewi útja viszont Enquist anyakönyve. Legalábbis látszólag.
Anyakönyv és apakönyv: a látszólagos párhuzam
A párhuzam ott törik meg, ahol a legérdekesebb. Enquist regényében valóban fontos az anya megértése — de ez sokkal inkább önmaga megértését jelenti. Esterházy viszont a A szív segédigéi írásakor nem az édesanyjáról akart írni, és nem is őt akarta megérteni: volt egy regénytémája, és ahhoz kereste a formát.
A két kiindulópont tehát radikálisan eltérő, még ha a felszínen ugyanaz is: az egyiknél az élet hozza a formát, a másiknál a forma keresi az életanyagot. Esterházy a Lewi útjáról mondta azt, ami mindkettejük prózájára igaz: „A bravúrhoz az is hozzátartozik, hogy nem látszik a bravúr."
Egy apró egyezés azért van, és nem is jelentéktelen: mindkettejük édesanyja tanítónő volt.
Hogyan zárult a két életmű?
A beszélgetés két résztvevője azóta meghalt. Esterházy Péter (1950. április 14. – 2016. július 14.) utolsó könyve, a Hasnyálmirigynapló a halála évében jelent meg. Per Olov Enquist négy évvel élte túl, 2020. április 25-én hunyt el, 85 évesen.
Van egy díj, amelyet mindketten megkaptak: az európai irodalom osztrák állami díja — a közép-európai és a skandináv próza két nagyon különböző mestere ugyanazon a listán.
GYIK – Per Olov Enquist
Ki volt Per Olov Enquist?
Svéd író, a kortárs svéd irodalom egyik legjelentősebb alakja. 1934. szeptember 23-án született a västerbotteni Hjoggbölében, és 2020. április 25-én hunyt el.
Miről szól a Lewi útja?
A svéd pünkösdista szabadegyház kialakulásáról és felemelkedéséről, a mozgalom két vezetőjének, Lewi Pethrusnak és Sven Lidmannak az életén keresztül. Eredeti címe Lewis resa, 2001-ben jelent meg.
Milyen Enquist-könyvek jelentek meg magyarul?
Többek között A tribádok éjszakája, a Strindberg – életjáték, a Képcsinálók, a Hamsun, Az udvari orvos látogatása és a Lewi útja.
Mi Enquist írói módszere?
Dokumentarista: valóságos forrásokból — jegyzőkönyvekből, levelezésekből, életrajzi anyagból — épít regényt, de a végeredmény szépirodalom, nem riport.
Pünkösdista volt Enquist?
Pünkösdista közösségben nőtt fel, szigorú tilalmakkal — alkohol, színház, mozi, tánc nélkül. Utólag azt mondta, nem bánja ezt a gyerekkort.
Mikor találkozott Enquist és Esterházy?
2003-ban, a budapesti könyvfesztiválon, ahol Váradi Júliával hármasban beszélgettek.
Mi az „anyakönyv" és az „apakönyv"?
Esterházy Péter kifejezései: A szív segédigéi (1985) az anyakönyve, a Harmonia Cælestis és a Javított kiadás az apakönyve. A Lewi útját ezzel a logikával nevezte Enquist anyakönyvének.
