Van a magyar színházi repertoárnak egy darabja, amelyet szinte lehetetlen elkerülni: ha valaki évente egyszer színházba megy, előbb-utóbb találkozik vele. Az Anconai szerelmesek 1997-es ősbemutatója óta a legtöbbször és a legtöbbféleképpen játszott kortárs magyar vígjátékok egyike — a nagyszínpadtól a szabadtéri fesztiválokig, a határon túli magyar társulatokig. De miért éppen ez a darab?
Mi az Anconai szerelmesek?
Vajda Katalin zenés komédiája két felvonásban. A dalszövegeket Fábri Péter írta, a zenei anyag pedig a hatvanas-hetvenes évek olasz slágereiből áll össze. A műfaji besorolás önmagában is elárul valamit: nem musical, nem operett, hanem zenés komédia — vagyis prózai darab, amelyben a dalok a jelenetek természetes folytatásaként szólalnak meg, nem pedig helyettesítik őket.
A szerkezete a commedia dell'arte és Goldoni hagyományából táplálkozik: félreértések, cserék, tévedések, egy szűk helyszín és néhány jól kirajzolt figura. Ehhez jön hozzá a slágerréteg, amely a nézőnek nem tanulnivaló, hanem felismernivaló.
Hogyan született a darab?
A darab Valló Péter rendező felkérésére készült, és az ősbemutatóra 1997. május 11-én került sor a Radnóti Miklós Színházban, Valló Péter rendezésében. Vajda Katalin olyan szöveget írt, amely az olasz vásári komédia hagyományait keveri a kor könnyűzenéjével — a kettő találkozása adja a darab különös kettős természetét: egyszerre nosztalgikus és klasszikus.
A történet: Ancona főtere, a hatvanas-hetvenes évek fordulója
A cselekmény Ancona főterén játszódik, az olasz kisváros nyári forgatagában. A központi figura Tomao Nicomaco, az öregedő amoroso, aki egyedül neveli enyhén dadogó, eladósorban lévő lányát. Innen indul a bonyodalom: apai tervek, lányos elképzelések, tévedésből érkező kérők és a tér népe, amely mindent lát és mindenbe beleszól.
A darab ereje abban van, hogy a figurák típusok — a hiú apa, a talpraesett lány, a hetvenkedő udvarló —, mégis mindegyiküknek van egy pillanata, amikor kilép a típusból. A komédia így nem gúnyolódik a szereplőin, hanem szereti őket.
Az olasz slágerek, amiktől a nézőtér együtt énekel
A zenei anyag a darab titkos fegyvere. A hatvanas-hetvenes évek olasz könnyűzenéje Magyarországon is elképesztően népszerű volt: ezek a dallamok a mai középkorú és idősebb nézők számára gyerekkori rádióemléket jelentenek. Az előadásokban rendszeresen felhangzó slágerek között ott van a Ciao Bambina, az Egy könnycsepp az arcon (Una lacrima sul viso), a Volare, a Huszonnégyezer csók (Ventiquattromila baci), a Felicità és az L'Italiano.
Ez az a réteg, ami miatt a darab minden korosztálynak működik: az idősebbek felismerik, a fiatalabbak megtanulják. A cikk eredeti címe is innen származik — Egy könnycsepp és sok mosoly.
Érdemes hozzátenni: a darab olasz díszlete és olasz zenéje ellenére nagyon is magyar mű. Vajda Katalin nem olasz komédiát írt, hanem egy magyar színpadi hagyományt — a zenés vígjátékét — töltött fel mediterrán képekkel. A nézőtéren ülő közönség nem Anconába vágyik, hanem abba a könnyed, napfényes világba, amit a hatvanas-hetvenes évek olasz slágerei jelentettek nálunk. Ez a kettősség magyarázza, miért nem kopott meg a darab három évtized alatt sem.
Példátlan sikerszéria
Az ősbemutató óta gyakorlatilag nincs magyar színház, amely ne tűzte volna műsorra. A darabot játszották a fővárosi és vidéki kőszínházak, szabadtéri fesztiválok, és a határon túli magyar társulatok is. A pécsi bemutató első szériája például több mint száz előadást ért meg — ez a szám prózai darabnál kivételesnek számít.
Hogy miért? Három ok látszik. Egyrészt a darab kis szereposztással és egyetlen díszlettel megoldható, ami a színházi gazdálkodás szempontjából döntő. Másrészt a zenei anyag ismerős, tehát nem kell „bevezetni" a közönséget. Harmadrészt a szövege nyitott: bírja a rendezői ötleteket, a stílusváltásokat, a helyi utalásokat — ezért lehet ugyanaz a darab egyszer szabadtéri bulikomédia, másszor kamaraszínházi karakterdarab.
A folytatás: Anconai szerelmesek a Balatonon
A siker folytatást hívott: 2014-ben mutatták be az Anconai szerelmesek a Balatonon című darabot, amely az eredeti figurákat egy 1989-es SZOT-üdülőbe helyezi át. A választás nem véletlen: az olasz nyaralóhely helyett a magyar nyaralóhely, a mediterrán szabadosság helyett a késő Kádár-kori üdülési utalvány világa — ugyanaz a komédiaszerkezet, más nosztalgiával.
2003: a veszprémi bemutató
Ez a cikk eredetileg a Veszprémi Petőfi Színház előadásának ajánlójaként született, néhány évvel az ősbemutató után — abban az időszakban, amikor a darab éppen országos repertoárdarabbá vált. Az akkori bemutató jó példa arra, hogyan indult el a mű a vidéki színházak műsorán, és hogyan lett belőle az a biztos pont, amit ma is minden évadban játszik valaki.
GYIK – Anconai szerelmesek
Ki írta az Anconai szerelmeseket?
Vajda Katalin. A zenés komédia két felvonásból áll, a dalszövegeket Fábri Péter írta.
Mikor volt az ősbemutató?
1997. május 11-én, a Radnóti Miklós Színházban, Valló Péter rendezésében. A darab az ő felkérésére készült.
Milyen műfajú a darab?
Zenés komédia — prózai vígjáték, amelybe a hatvanas-hetvenes évek olasz slágerei épülnek be. Az alapszerkezete a commedia dell'arte és Goldoni hagyományát követi.
Hol és mikor játszódik?
Ancona főterén, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. A főszereplő Tomao Nicomaco, az öregedő amoroso, aki egyedül neveli eladósorban lévő lányát.
Milyen dalok szólalnak meg benne?
Korabeli olasz slágerek, például a Ciao Bambina, az Egy könnycsepp az arcon, a Volare, a Huszonnégyezer csók, a Felicità és az L'Italiano.
Van folytatása?
Igen: az Anconai szerelmesek a Balatonon 2014-ben került színpadra, és a történetet egy 1989-es SZOT-üdülőbe helyezi át.
Miért játsszák ilyen sok helyen?
Kis szereposztással és egyetlen díszlettel megoldható, a zenei anyaga ismerős a közönségnek, a szövege pedig bírja a különböző rendezői megközelítéseket. Az 1997-es ősbemutató óta a legtöbbet játszott kortárs magyar vígjátékok egyike.
