papirusz: - Hogyan indult a Szépirodalmi Figyelő?
Bengi László: A Fiatal Írók Szövetsége 1998-ban alakult és 1999 óta adja ki a Figyelőt. Tavaly a szerkesztőség jelentősen átalakult, következésképp a folyóirat struktúrája, tartalma is változott. Ebben a formában tehát csak 2002-től jelenik meg. 2002 áprilisában indult, akkor már a Balassi Bálint Intézettel közös kiadásban, ezért csak 5 számunk volt tavaly, noha valójában kéthavonta megjelenő folyóirat.

- Miért tartjátok fontosnak egy ilyen szemléző lap létezését?
- A folyóirat célja alapvetően az, hogy olyanok számára mutassa be a kulturális élet egy minél tágabb szeletét, akik nem szakmabeliek, nem irodalmárok. Azokat céloztuk meg, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy napi rendszerességgel átnézzék azt az 50 folyóiratot, amelyet mi szemlézünk, hogy naprakészen figyelemmel kísérjék a magyar könyvpiacot. A recenzió rovat  felhívja a figyelmet a fontosabb könyvekre, a bölcsészettudomány más területein megjelenő műveket is recenzálunk, ismeretterjesztő, tudományos kötetekről is fogunk kritikát közölni. Művészeti anyagok is helyet kapnak a lapban - írunk művészettörténetről, színházról, kiállításokról - , ezeknek kisebb a súlyuk, hiszen ez elsősorban irodalmi orientációjú lap. A nyitást szolgálja a középső blokkunk is, zömében interjúkat - és nem csak irodalmárokkal készült interjúkat! - foglal magába, valamilyen aktuális kérdést próbál meg alaposabban körüljárni.

-Hogyan választjátok ki a szövegeket?
- Mindig átnézzük az elmúlt 2 havi folyóirat-termést, és a szerkesztőség közösen dönt arról, hogy mely műveket tartunk érdemesnek arra, hogy bekerüljön a rovatba. Alapvetően az esztétikai szempont működik, de arra is törekszünk, hogy minél sokszínűbb képet adjunk a magyar kultúráról, és hogy az általunk szemlézett folyóiratok mindegyikét bemutassuk - ez a tájékoztató funkció elemi követelménye.

- Foglalkoztok-e külföldi szerzőkkel?
- Igen. Fordításokat a szemle-rovatban nem közlünk, viszont a recenzió-rovat teljesen nyitott, minden olyan könyvről írunk, amit fontosnak tartunk. Az elmúlt két számban például több fordításról közöltünk recenziót, mint ahány magyar nyelvű könyvről. Éppen több érdekes külföldi mű jelent meg azokban a hónapokban. A magyar irodalomra a könyvhét körül különösen figyelünk.

- Vannak-e tematikus számok?
L. Simon László: - Igen. Az idei 2. számunk például, amely nemsokára megjelenik, a Vajda Lajos Stúdióval foglalkozik. Krizbay Sándorral (Alex), feLugossy Lászlóval, Vincze Ottóval, ef Zámbóval és Hahn Ferenccel készítettünk interjút. A témaválasztásnak az oka, hogy tudatosan ki akarunk tekinteni a társművészetek felé. A rovatnak az adta az aktualitását, hogy tavaly év végén volt a Vajda Lajos Stúdió kiállítása a Műcsarnokban, az ezzel kapcsolatos sajtóvisszhang adta az ötletet, hogy írjunk róluk. Ráadásul nemrég jelent meg Hahn Ferenc könyve ef Zámbó Istvánról.

-Milyen szerepe volt az irodalmi matinénak?
Szöllősi Adrienn: -A Wilhelm Droste szerkesztette Drei Raben magyar irodalmat is közöl német fordításban. A Szépirodalmi Figyelő pedig átfogó képet ad az éppen aktuális kortárs irodalomról. Így futottak össze a szálak. A rendezvényen, amely a Goethe Intézet, az Osztrák Kultúrfórum és a Balassi Bálint Intézet segítségével jött létre, be akartuk mutatni, hogy miként sikerült megvalósítani az elképzeléseinket. A felolvasott szövegek (Bratka László, Csíki László, Lászlóffy Aladár, Tatár Sándor, Tolnai Ottó, Vörös István művei) azt hiszem, jól illusztrálták, hogy miként válogatunk.