Tíz évig csúfította Bécs kellős közepét a végeláthatatlannak rémlő építkezés. A legnagyobb klasszicista Habsburg-palotát, az Albertinát az utolsó nagy bombatámadáskor (1945. március 12.) kapott találat után csak ideiglenesen, úgy-ahogy állították helyre. Részben azért, mert a szomszédos opera felépítése vitt el minden energiát és pénzt. Az Albertina most, 58 évvel a pusztulás után végre teljes, háború előtti szépségében ragyog, homlokzata a szürke helyett ismét rózsaszínes árnyalatú, helyére került - a palota keskeny oldalára - a bejárat. Igaz, a kor szellemének megfelelően ma a 11 méteres szintkülönbségen mozgólépcső és lift segíti át a látogatót.  Bécsi építkezéseknél ritka módon azonban a nyitásra nem készült el teljes egészében a mű: az új, kizárólag magánszponzorok által finanszírozott feljáró több részlete - köztük egy, az időjárás viszontagságaitól védő, titánból készülő tető-rész csak ősztől nyújt védelmet. A Hans Hollein által tervezett fedél gyártására ugyanis sokáig nem találtak kivitelezőt, majd végül egy Moszkva környéki, korábban az űrprogramban részt vett orosz cég vállalta a feladatot, nyár végi szállítással.

Az Albertina 1865-ben....

...és 1945-ben
/bombatalálat után/

A palota története a török időkre nyúlik vissza, építése - a jelenleginél jóval kisebb méretben - 1745-ben kezdődött. 1766-ban Mária Terézia kedvenc leánya, Mária Krisztina és Albrecht von Sachsen-Teschen -  házasságkötése alkalmával ajándékozta az épületet az ifjú párnak. Ők Louis Montonye belga építészt bízták meg az átalakítással, a Burggartenhez kapcsolódó szárnyban helyezték el Albert herceg egyre terebélyesedő grafikai gyűjteményét.  A család lakhelyéül szolgáló palota azután az örökös, Karl főherceg  idején, 1822 és 24  között  tovább szépült: a Joseph Kornhäusl építész által tervezett dísztermek, köztük a múzsák terme ma eredeti fényében ragyog. A Monarchia bukása után, 1919-tól az Albertina tulajdonosa az osztrák állam lett, amely kiállításokra és közigazgatási célokra használta, csakúgy, mint az 1945-ös bombatalálat és az azt követő részleges helyreállítás után. 

A Vörös Szalon restaurálása...

A tíz évig tartó rekonstrukció egyben bővítést is jelent: a bástyarésznél föld alá süllyesztett 3 ezer négyzetméteres területen kutató-termek sora és könyvtár létesül, s itt helyezik majd el az Albertina tekintélyes gyűjteményét is. Az összesen 13 ezer négyzetméter területű kiállítási rész l0 nagyjából egyforma teremből áll: itt helyezték el Edvard Munch 70 festményét és 140 grafikáját. Elkészült és A szem és a készülék címmel fotótörténeti kiállításnak ad helyet egy földalatti terem.

Edvard Munch: A sikoly,1893.

Bár a munkálatok még messze nem fejeződtek be, az összköltséget 80 millió euróra  becsülik - s ez, amint Elisabeth Gehrer, az illetékes tárca minisztere hangsúlyozta, megfelel az eredeti költségvetésnek. Az adatok imponálóak: 28 tonna követ  helyeztek el,  600 négyzetméter - 20 éve raktározott - rio-paliszanderfát fektettek le,  az egyébként eredeti minta alapján legyárttatott drapériák mögött elhelyezett kábelek hossza 400 kilométer. A berendezések jó része a raktárakból előkerült régi darab, sok közülük a Brüsszel melletti Laeken palotából származik - a belga építésznek köszönhetően. A csillárokat a Swarovski cég újította fel, a  gyönyörűen , acél-üveg konstrukcióval befedett udvarból nyíló korszerű múzeumi boltot pedig egy világhírű angol  cég tervezte és rendezte be.

Rudolf Koppitz:
Mozgástanulmány,1926.

Az Albertina gyűjteménye, amelynek első darabjait  Albrecht von Sachsen- Teschen  1776-ban vásárolta, ma egymillió darabra tehető, s a középkortól napjainkig sokféle művészeti alkotást felölel. Fő értéke a grafika - ezen belül is Dürer. Az állandó kiállításról ugyanakkor a múzeum az állagmegőrzés miatt kénytelen lemondani - mondotta Klaus Albrecht Schröder a megnyitón, s egyben hozzátette: azért esett a választás a norvég expresszionista és szimbolista Edvard Munch-ra, mert  az ő alkotóművészetében a grafika majdnem ugyanolyan jelentőségű, mint a festészet. Ilyen méretű Munch-kiállítás Ausztriában még nem volt - nem véletlen, hogy a megnyitóra Bécsbe jött Sonja norvég királyné is. A kiállított képek között ott vannak a klasszikus modern festő legismertebb alkotásai, a Kiáltás, a Madonna, - és számos olyan rajz, amely egy-egy, ugyancsak most itt látható kép előtanulmányaként készült.

A mostani kiállítások június közepéig vannak nyitva, utána egy nagy Brassai-retrospektív, illetve a Raffaeltől Goyáig című tárlat következik. Szeptemberben nyílik a nagy Dürer-kiállítás, valamint egy másik, Klimt-től Picassóig címmel. A kis teremben, ahol most Robert Longo rajzai lógnak, ismét kortárs művész, Georg Baselitz kap helyet.

www.albertina.at