A főiskola után először a Holland Nemzeti Baletthez szerződött. Innen hívta meg egy ausztráliai turnéra Rudolf Nurejev - még időben találkoztak, az ünnepelt idősebb pályatárs éppen tíz éve halt meg. Így A hattyúk tavát Nurejev koreográfiai "átiratában" is megtanulhatta és táncolta Rajmonda a Bajadér és a Csipkerózsika férfi főszerepét. Belekóstolt a pezsgő londoni színházi életbe is, ott az English National Ballet művésze volt,  kitüntetett vendégként fogadták Bécsben, Münchenben, Berlinben, majd átkelt az óceánon: Santiago de Chilében dolgozott.

Három éve önállósította magát, elege lett abból, hogy a bécsiek túl bürokratikusan kezelték a szerződését, igényt tartottak rá, de nem gondoskodtak arról, hogy a művészi fejlődése töretlen legyen. Csöndesen, udvariasan mondott búcsút.  Alig vált el a Saatsoper társulatától, máris visszahívták, mert a közönség, amely körülrajongta, a hagyományos újévi koncert táncszámaiban látni kívánta. Ma több helyen is állandó vendég: az első és legfontosabb ezek közül - állítja - a  Magyar Állami Operaház, visszajár Bécsbe,  Moszkvába, a Bolsoj együtteséhez, első számú vendégművésze a  Finn Nemzeti Balettnek, a Holland Nemzeti Balettnek és a Nápolyi Teatro di San Carlónak.

Eleinte félt, ma azonban már természetes létformája ez kevésbé kötött élet, így gálaműsorokon, fesztiválokon való fellépést is vállalhat. Kuopióban például ismét várják a nyári fesztiválra, március végén Rigában lép föl egy parádés nemzetközi sztárgálán, ősszel Biarritzban táncol. Várja, hogy a jövőre bemutatandó Mayerling című balettben bemutatkozzon Budapesten. A tragikus sorsú Rudolf trónörökös szerepe egyszer már karnyújtásnyira volt tőle, tervezték a bécsi betanulást, ez a produkció azonban anyagi okokból elmaradt. Most azt mondja, örül, hogy Magyarországon táncolhatja először. Mikor? Még nem tudja. Az operaházi együttes vezetői még nem döntöttek, nem is dönthettek a szereposztások sorrendjéről, e kérdésben Debora MacMillennek, a koreográfus özvegyének és a brit stábnak is szava van. Mire ilyen szerény? - kérdeztük - hiszen talán az egyetlen magyar táncos, akit a betanítók jól ismernek, mert már táncolt Londonban és Bécsben is MacMillen koreográfiát, például a Manon Lescaut hadnagyát. "Nem kívánok előjogokat élvezni - mondja. - Senkinek a cipőjében nem akarok kavics lenni." Ahányadik szereposztást bízzák rá, ahányadik előadáson léphet színpadra, számára az a premier, azon lesznek ott a rajongói.

Lescaut-val rá is térhetünk az aktualitásra, a Macbethre, amelyben annyi romantikus herceg után egy gyilkost, egy negatív figurát alakít.  A Manonban táncolta ugyan a szerelmes Des Grieux lovagot is, de igazán a kalandor természetű Lescaut-ra büszke, mert a bécsi közönség és a kritika kiemelte, hogy egy mellékalakból főszerepet formált. A karakteres figurák nagyon érdeklik, nemrég Tybaltként lépett föl itthon, aki ugyancsak nem egyértelműen pozitív hős, és Anyegin sem sorolható a balettszínpadok fehér-arany királyfiai közé. Viszont fontos állomás a pályáján, hiszen lehetősége van a jellemépítésben egyéni vonásokat megrajzolni, egy gondolatot végigvinni, a minden emberben jelenlévő jót és rosszat egyaránt megmutatni.

A KFKI Kamarabalettnél találkozott a Macbeth koreográfusával, Sárközi Gyulával, az LGT táncképekbe tavaly állt be és nagyon élvezi ezt a másfajta dinamikus és modern mozgásformát. A Macbeth nem "sunshine story" - mondja, utalva súlyos drámai konfliktusra, arra hogy egy gyilkost, egy torzult személyiséget kell bemutatnia. Nem nevezi balettnek, sőt táncjátéknak sem a darabot, hanem musicalként határozza meg, igaz, a klasszikus tánc lépés-ugrás elemeivel dolgoznak. "Kihívás, új lehetőség, vibrál a levegő, lubickolok benne" - meséli.  Szerencsés alkat, a színpadon éli ki a valamennyiünkben lakó negatív indulatokat, de szelíd, kollégiális és jóhiszemű, úgy hiszi, hogy egy csalafinta óvodás is megenné reggelire.

Sugárzó személyiség a reflektorfényben, olyasvalaki, aki alkalmas lenne rá, hogy maga köré vonzzon másokat, hogy egy műhely meghatározó figurája legyen. "Gondolkodom ilyesmiről, hiszen mániákusan szeretem a színházat, a zenéset és a prózait egyformán. Bejártam a világot rengeteg fantasztikus, és sok gyatra dolgot láttam. Persze igyekeztem mindenben fölfedezni az értéket, azt az egy-két  pillanatot, amiért egy dolognak érdemes volt létrejönnie." Most még nem érzi, hogy fölkészült lenne, hogy egy együttes vezetője, vagy akárcsak tanácsadója legyen, pedig az ismeretanyaga, a tapasztalata - szerintünk - megvolna. Szerényebb kereteket lát, kiválasztana néhány táncost a nemzetközi mezőnyből, és együtt indulnának valamilyen érdekes, számukra készített műsorral turnéra. Lépésről-lépésre haladna, mint növendék korában. Biztos, hogy ebben a maga teremtette, virtuális iskolában is kitűnővel végez majd. Szívesen kiállítanánk a bizonyítványát.