Nurejev 167-szer táncolt a Bécsi Operaház színpadán, s bár itt nem volt soha balett-igazgató, együtt lélegzett a társulattal. Ehhez a házhoz fűzi A hattyúk tava koreográfiájának teljes megújítása (1964), számtalan egyéb koreográfia átformálása, saját elképzelések táncba öntése, s 1990-es visszavonulása után új élete: rövid karmesteri pályafutása is. Nem egy koreográfiája - Don Quixote, Csipkerózsika, Raymonda - Bécsből indult hódító útjára. A karizmatikus művész útjáról az ORF kitűnő dokumentumfilmet sugárzott, amelyben megszólalnak a pályáját egyengetők, az egykori partnerek, s korábbi dokumentumfilmekből átemelve a család is feleleveníti a kezdeti lépéseket.

Nurejew barátaival születésnapját
ünnepli 1979-ben

Ufai  balett-tanárnőjének hatása, a leningrádi évek jelentősége a kiállításon is fontos szerepet kap: a belvárosi Színház Múzeum ( Österreichisches Theatermuseum) vetítőtermeiben  nemcsak a nagysikerű előadások filmfelvételeit adják, hanem a táncossal készült interjúkból is látható-hallható válogatás, és amolyan "werkfilmek" a próbákról. Egy-egy estén műsorra kerülnek a róla szóló beszélgetések is, amelyek művészetét elemzik. A bécsi kiállítás, a szakmai beszélgetések mind azt sugallják, hogy Nurejev nagy érdemének a férfi balett felértékelését tartják. Addig inkább csak a balerina állt reflektorfényben, ezen a szemléleten gyökeresen változtatott az orosz művész.

A kiállításon a látogatót Lord Snowdon felvétele fogadja: Nurejev köntösben, párizsi lakásán, arcán diadalmas mosollyal ül egy szófán, mögötte történelmi festmény, mellette földgömb. Ez a fotó rögtön közvetíti azt a kisugárzást, amit máig személyisége és művészete fontos elemének tartanak, s amiről ő maga is tudott, így tökéletesen képes volt élni vele. Ez persze párosult kiszámíthatatlanságával - azzal, hogy sem az életben, sem a színpadon nem lehetett tudni, mit hoz a következő pillanat.

A tárlat időrendben követi Nurejev életútját, személyes tárgyakat is bemutat, sminkeszközeitől motorkerékpárján át kosztümökig. Ennél is érdekesebbek, hiszen szélesebb kitekintésűek a színlapok, programfüzetek, kritikák - amelyeket a fényképekkel együtt jól láthatóan, szemmagasságban helyeztek el. És persze nemcsak Nurejevről, hanem legfontosabb partneréről, a legendás Margot Fonteyn-ről is sok információt kap a látogató, aki megtudhat egyet s mást a művész nem annyira ismert, rövid karmesteri pályafutásról is. Az AIDS-ben megbetegedett művész közönségével együtt pontosan tudta, hogy meg kell halnia: amikor 1990-től már nemigen tudott táncolni, ugyancsak bécsi segédlettel váltott, és karmesterként bizonyította sokféle tehetségét.
 
A kiállítás március 23-ig tart nyitva, részletek  az egyébként állandó gyűjteménye miatt is látogatásra méltó Színház Múzeum honlapján találhatók. (www.theatermuseum.at )