Nurejev otthona - már disszidálása után - a londoni Royal Ballet volt, de számtalanszor fellépett Párizsban is, hiszen 1983 és 1989 között az ottani opera balettigazgatója volt. Emellett tucatnyi művet koreografált a Palais Garnier számára. Párizsban halt meg, és ott is van eltemetve. S emlékét a társulat és a közönség talán itt őrzi leghívebben. Mint Hugues Gall, a Párizsi Nemzeti Opera igazgatója mondja: "Nurejev halála óta nincs nap, hogy valaki ne említené a nevét egy próbán vagy előadáson, hogy munkásságát, tanácsait ne idéznénk föl, akár egy új balettlépés betanításakor is - Nurejev a hivatkozási alap, akihez minden pillanatban visszatérünk".
A hétfői gálaelőadás Nurejev azon koreográfiáit idézte, amelyeket a párizsi Opera számára alkotott, elősorban a Diótörőt, a Don Quijotét, a Romeo és Júliát, a Hamupipőkét, a Hattyúk tavát és természetesen a Bajadért. Számos olyan táncművész is fellépett az előadáson, akik annak idején Nurejev partnerei voltak, például Elisabeth Platel, Isabelle Guérin vagy Monique Loudieres.
A gála pompája és ragyogása tükrözte azt a fontosságot, amelyet a párizsi Opera mindmáig Nurejevnek tulajdonít: a 11 koreográfiájából egy-egy részletet bemutató előadás - a balettiskolásoktól kezdve a teljes társulat részvételével - 250 táncos bevonulásával kezdődött, akik a közönség között lépkedtek végig Berlioz A trójaiak című operájának zenéjére, miközben a színpadra egy hatalmas Nurejev portré ereszkedett le a magasból. S bár a fotót később felvonták, akik ott voltak az előadáson, állítják, Nurejev szellemisége végig betöltötte a színpadot.
