Pszichoszájdili - Szabó Tamásra kollégái aggatták ezt a nevet: ha egyszer kézbe veszi apró hangszerét és belefúj, onnantól kezdve legföljebb gyengéd erőszakkal lehet beléfojtani a zenét. Persze ezt senki sem akarja, főleg, ha meghallgatja a Spo-Dee-O-Dee zenekar új lemezét (Sz. T. - szájharmonika, ének, Nemes Zoltán - billentyű, ének, Mezei Ádám - gitár, Varga László - basszus, Torma „Frank” Gábor - dob). Az Ain’t Got No Money elsősorban a blues és boogie-woogie hangján szól, de a címe szinte az összes mai zenész életérzését kifejezi - szomorú tény, de mindenki arról panaszkodik, hogy a fellépési lehetőségei jóformán teljesen megszűntek, nincs közönség, nincs pénz.

Pénzük nincs, de zenélni nagyon
tudnak - Nemes Zoltán és
Szabó Tamás a Spo-Dee-O-Dee
együttesből homeless jelmezben

Nincs pénz, nincs baj - teszi hozzá mindehhez hetykén a Spo-Dee-O-Dee, és a régi zenészbetegséget meglehetősen szatirikus hangvételben kommentálják a fiúk. A blues talán még sohasem szólt ilyen vicces hangszerelésben. És miközben a zenészeknek tobzódik az öniróniájuk, a játék egy pillanatra sem vált idétlenkedésbe. Az egész lemez profi és lebilincselő zenét tartalmaz, a számok közül jó néhány saját szerzemény, a többi eredeti amerikai blues standard.

A 90-es évek első felében a blues Magyarország egyik legvirágzóbb műfaja volt, a sok remek szájharmonikás között pedig Szabó Tamás a legnépszerűbb. Pszichoszájdili azonban nemcsak egyedülálló stílussal rendelkezik, amely olyan ördögi virtuozitással forgatja körbe a zenét, mint a zsonglőr a buzogányait - Tamás a zenei műfajokkal is remekül egyensúlyoz, és hitelesen tud apró hangszerén megszólaltatni szinte mindent a sváb vagy szerb népzenétől egészen népszerű operaáriákig vagy dzsesszslágerekig. Egy biztos: bármit is fúj éppen, azt annyira közel hozza a közönséghez, mintha csak személyesen az ő hangszerére komponálták volna.

Szabó Tamás és a Spo-Dee-O-Dee ma este a Lovag utcai New Orleans Klubban ünnepli azt, hogy a szegénység ellenére is remek zenét tud produkálni.